Citizen Soldier - Would Anyone Care (magyar felirat)

[sandorzsikla]

Ne add fel!!! Gyönyörű fiatal lány vagy. Az életben azon múlik minden, hogy azt az igazit feledni tudjuk.

[tundelehozcky]

Igazi érzelmekröl énekel. Nagyon szép, egyben szomorú is😊

[benedict]

A Magyar szöveghez igazán nincsen közöm, habár nagyon jó lett, nagyony szépen adja át az üzenetet. Amikor először hallottam ezt a zenét, azt hiszem hogy a Spotify-on kapcsoltam be a lejátszási listámat, amire bekerült(valószínűleg mivel a testvérem is használja az accountom). Elsőre fura volt, hogy nem ismertem, mert a mixembe nem rakok be zenéket amiket nem ismerek. De az elejétől kezdve, éreztem hogy ezt 'na most végighallgatom'. Úgyhogy a játékot paúzoltam, és hallgattam. Ahogy hallgattam, először a 'would anyone care, if Tonight I disappear' sornál kezdtem zokogni. Nem igazán vagyok rossz hylzetben, akkor sem voltam, viszont habár akkor nem vettem észre, de az osztálytársaim folyamatosan kihasználtak, és igazából nem voltak ott nekem. Nem volt meg az az ember, akivel leülhetnék, és mindent csak úgy rázúdíthatnék[most sincs:)]. Ezért habár nem is depresszió, de egy erős boldogtalanság, és egyedüllét érzése fejlődött ki bennem. Ezekre rátett egy lapáttal, hogy introvertált vagyok, és az érdeklődésem is különbözik a többségtől. Másodlyára a 'would want me, if they knew what was inside my head' sornál kezdtem zokogni(még jobban), mivel ahogy említettem, így is nehezen beszélgettem emberekkel, nem beszélve arról, hogy hiába kezdek nekik beszélni akármiről, nem érdekli őket. Ezért sokat gondoltam arra, hogy még akkor sem szeretne senki, ha mindent tudna, ami a fejemben van. De még ha próbáltam is beszélni, vagy nem figyeltek, vagy né éreztem azt, hogy én vagyok 'anchor of the conversation', a beszélgetés horgonya, ami miatt nem lehet mozogni, és csak egy teher. De a legnagyobbat a 'let me in let me share in your pain' sor ütött. Az egy olyan gátat tört át nálam, ami hosszú hosszú évek óta épült. Eddig is zokogtam, de itt minden egyes apró sérelem, minden egyes apró fájdalom könnyei törtek fel bennem. Itt jutottam el arra a pontra, hogy már hallani is alig hallottam a sírástól. Hogy miért? Igazából nem tudom. Igaz, tényleg nem tudok senkinek sem beszélni a problémáimról, mivel nem igazán van meg a megfelelő személy. De csak ahogy mondta, hogy 'ENGEDJ be, hadd OSSZUK meg a fájdalmat egymás között', hogy 'gyere, hadd FÁJJON NEKEM IS, NE CSAK NEKED'. Ez teljesen átütött. Már csak azért is, mert több ember elmondása szerint is segítettem nekik az életük nehéz szakaszaiban, mert mellettük voltam, és meghallgattam őket. De ENGEM ki hallgat meg? Engem ki kérdez meg arról, hogy igazából mi van velem? Ezelőtt a zene előtt nem hazudok, elgondolkoztam azon, hogy mi a f*sznak is élek, ha senki sem foglalkozik velem. Nem mondom, hogy segített a zene, de egy picit mindig visszaránt a valóságba. És segített felismerni sok mindent. Úgyhogy, mostmár itt állok, kissé jobban, de súlyosan megsebesülve, és már azt sem tudom ki vagyok igazán, mit szeretek, mit nem. Kezdhetem az alapokról. Fájdalommal telve, megfáradtan. De befejezem, ezt most befejezem, nem fogom ennyire könnyen elengedni azt, amit kaptam. Nos, ez életem története, gondoltam megosztom, hogy tudjad, nem vagy egyedül. Ha gondolod beszélhetünk is, szívesen segítek bárkinek, nem engedlek el titeket.

[vanesszamolnar]

Fájdalmadan igaz érzések, kérdések.. A válaszokat pedig csak akkor tudhatod meg, ha lesz valaki, aki miatt érdemes élni.. Furcsa dolog ez, minden ember életének értéke a másokkal való kapcsolatától függ. De, azt biztosan tudom, hogy aki negismer Téged, az őszinteséged miatt a valóságot fogja megismerni. Ami érrdekes-értékes! Mert minden emberi élet az!Egy csoda, egy csata mégis örök remény. Köszönöm, hogy megosztottad! Sok szeretet öeléssel:Vanessza

[b.lukacsborbala]

Azt hiszem igen, érdekelne valakit!Téged!Vedd vissza az életed!!!!….mert az a tiéd és csak te tudod visszaszerezni!Ne add fel!!…..Köszönöm a fordítást és a dalt!

[annamariahalasz]

Véletlenül találtam rá erre a bandára és nagyon tetszik. Gyönyörű és egyben fájdalmasan igazak a dalszövegeik. Hálás köszönetem Fanni a fordításért.

[veronikabingyeszkototh]

To sve zbog toga što mi ni reč ne kažeš..
Mesecima
Otkud znam šta hoćeš..
Jedan dan ovako drugi dan onako

[sandorzsikla]

Isten majd meg bocsájt neked, én nem tudok. Talán akkor, ha elém állsz és meg követsz. De erre ugye, semmi reményt ne táplájak? Szeretlek ma is, tiszta szívből. De van egy határ, amit te, átléptél. Igen angyalom, Gábriel.