filmov
tv
Gholem - pontmost

Показать описание
Zene, dalszöveg, előadó, mix: Baqais Ádám
Master: Barnabás R. Kiss, RAVEU
Vizu: @babicskastudio
Dalszöveg:
Van lélek.
A génjeinkbe kódolt sorsprogram.
Minden ősöm közös sorsa ér
véget bennem a pontmostban.
Van lélek. A középtengelyed.
Kitámaszt hátulról és egyenes sinen vezet.
Hatalmas tükörszobákon át, minden egy irány,
bárhová tekintesz ő fogad, egy ismerős talány,
és nincs megfejtés. Ez csak egy ómen ami stigmatizál.
Valójában semmi nem vesz körül, csak a konstans halál.
Önmagadat másolgatod pillanatról pillanatra,
és ha változol, az csak egy véletlen rendszerhiba.
Igazából száguldunk egy fékevesztett vektoron
a köldökzsinórunkba kapaszkodva, mint egy vak foton,
s ha eltörünk egy prizmán, akkor új irányt veszünk, de nehogy
azt hidd, hogy ezt te döntöd el, törtek ott már előttünk.
Egy változatlan létformát próbálunk fenntartani,
s kapálózunk minden ellen, ami rendszertani érte-
lemben más mint én, a lény, más mint én az egyén,
más mint én az egyszeri, és megismételhetetlen.
Pótolható vagy. Nem vagy olyan érdekes.
Egy vagy énvelem, sokan vagyunk, s ha eltűnsz, maradunk.
Az ének tovaszáll, az évek vele szállnak el
te járd az utad amíg a pillanatba meg nem érkezel
Te azt hiszed, hogy annyiféleképpen beteljesül
a szereped ebben a nagy egészben, hogy más nem is érdekel.
Én ha magamon nevetek, teliszájjal kacagok,
ha rajtad, akkor úgy tűnik neked, hogy csak csendben maradok.
Szeretem, amikor azt hiszed, hogy
(nehogy azt hidd, hogy) csak csendben maradok.
Szeretem, amikor azt hiszed, hogy
Van lélek.
A génjeinkbe kódolt sorsprogram.
Minden ősöm közös sorsa ér
véget bennem a pontmostban.
Gholem, 2022
Master: Barnabás R. Kiss, RAVEU
Vizu: @babicskastudio
Dalszöveg:
Van lélek.
A génjeinkbe kódolt sorsprogram.
Minden ősöm közös sorsa ér
véget bennem a pontmostban.
Van lélek. A középtengelyed.
Kitámaszt hátulról és egyenes sinen vezet.
Hatalmas tükörszobákon át, minden egy irány,
bárhová tekintesz ő fogad, egy ismerős talány,
és nincs megfejtés. Ez csak egy ómen ami stigmatizál.
Valójában semmi nem vesz körül, csak a konstans halál.
Önmagadat másolgatod pillanatról pillanatra,
és ha változol, az csak egy véletlen rendszerhiba.
Igazából száguldunk egy fékevesztett vektoron
a köldökzsinórunkba kapaszkodva, mint egy vak foton,
s ha eltörünk egy prizmán, akkor új irányt veszünk, de nehogy
azt hidd, hogy ezt te döntöd el, törtek ott már előttünk.
Egy változatlan létformát próbálunk fenntartani,
s kapálózunk minden ellen, ami rendszertani érte-
lemben más mint én, a lény, más mint én az egyén,
más mint én az egyszeri, és megismételhetetlen.
Pótolható vagy. Nem vagy olyan érdekes.
Egy vagy énvelem, sokan vagyunk, s ha eltűnsz, maradunk.
Az ének tovaszáll, az évek vele szállnak el
te járd az utad amíg a pillanatba meg nem érkezel
Te azt hiszed, hogy annyiféleképpen beteljesül
a szereped ebben a nagy egészben, hogy más nem is érdekel.
Én ha magamon nevetek, teliszájjal kacagok,
ha rajtad, akkor úgy tűnik neked, hogy csak csendben maradok.
Szeretem, amikor azt hiszed, hogy
(nehogy azt hidd, hogy) csak csendben maradok.
Szeretem, amikor azt hiszed, hogy
Van lélek.
A génjeinkbe kódolt sorsprogram.
Minden ősöm közös sorsa ér
véget bennem a pontmostban.
Gholem, 2022