Szeress ne gyűlölj (Vers)

Szeress, ne gyűlölj...

Régen, mindig árnyékba jártam,
A lelkem, egyre sötétebbe zártam.
Nem volt senki, ki velem nevet,
Ki megfogja a kezem, s velem legyen.

Miért nincs ember, ki őszintén nevet?
Ki minden pillanatba, igazán szeret?
Miért kell mindenkinek, a gyötrelem?
Miért nem kell senkinek, a szerelem?

De miért ilyen gyarló a lélek?
Ha gyűlölnek, csak akkor élnek!
Vajon boldog az, ki azt hiszi szép?
Vagy hazudik neki, eme gyönyörű kép?

Szerettél már igazán valakit?
Mondtál már szívből valamit?
Kérdem már félve, de válasz tudom nincs,
Minden megjátszott pillanat, egy hamis kincs.

Értsd meg te is, nagyon szépen kérlek,
Az emberek, csak egy jó szót kérnek.
Add meg nekik hát, miért ide kerültek,
Mielőtt a sötétbe, végleg el nem merülnek.