Ismerős Arcok - Hidegen fújnak a szelek

Hidegen fújnak a szelek (Nyerges - Népdal)

Hidegen fújnak a szelek,
Hidegen fújnak a szelek,
Hidegen fújnak a szelek, azok nem jót jelentenek,
Hidegen fújnak a szelek, azok nem jót jelentenek.

Szónék én is, ha szóhatnék,
Szónék én is, ha szóhatnék,
Szónék én is, ha szóhatnék, hazámban, ha szabad lennék,
Szónék én is, ha szóhatnék, hazámban, ha szabad lennék.

Rossz idő jár bujdosónak,
Házukba már be se hínak,
Házukba már be se hínak, testvéreim eltaszítnak,
Hazámba már be se hínak, „énvéreim" eltaszítnak.

Élnék én is, ha élhetnék,
Hazámban, ha magyar vónék.
Apám magyar, anyám magyar, gebedjen meg, akit zavar!
Apám magyar, anyám magyar, gebedjen meg, akit zavar!

(A szöveget gyűjtötte Nyerges Attila 2004. december 6-án Székelyudvarhelyen, Munkácson, Zentán s a Csallóközben.)

/2004. december 5. - úgy szégyelltem magam, mint még soha életemben. Nem hittem el. Aztán vége. Emlékszem, másnap reggel, ahogy ébredeztem, még félálomban voltam, de az az iszonyú érzés már ott motoszkált bennem, hogy aztán ébren belém hasítson: nem álmodtam! Apámat kérdeztem, hogy álljak most a barátaim elé. A szavazás előtt egy nappal hívtak Székelyudvarhelyről, s én még könnyedén viccelődtem velük, hogy szerintük tán engem figyelmeztetni kell, hová szavazzak. Mit mondok Silló Ernőnek, aki szinte a testvérem, s mit mondok az édesapjának, Ernő bácsinak? És a kicsi Huba, aki minden magyarok Himnuszát szavalta az Egy a hazánk lemezen? Mit gondol ő most rólunk? Azóta kilenc hónap telt el. Jártam is már odaát. Szeretettel fogadtak, ugyanúgy, mint régen. De esküszöm, bárkivel beszéltem, legyen az jóbarát vagy ismeretlen, a harmadik mondat már így kezdődött: Miért? És mondtam én, hogy miért, hiszen tudtam. Végig is hallgattak, de mintha más nyelvet beszélnénk, nem értettek. Ott lebeg közöttünk: „Miért?!" És azt mondják, megbocsátanak. Mert ők ilyenek. De én nem vagyok ilyen./