Derültégből - Útravaló

Folyok az úton, folyton az úton,
fojtom az utam,
a földet bámulom, és kérdés nélkül,
unok bele, ha úgy van.
eltűnök 'azt jóvan' utam gondoskodik rólam,
lehet hogy mit sem ér az egész,
ha belém löknek hátul, a járás belém fásul,
a négyből az ötödikbe lép.

Ritka kincs mi ad még erőt,
még ha vissza is lépnék a cél előtt.

minden jó éjt ébredéssel kelt,
ha zavar akkor él a csend.
minek szólnék? élek és serkent,
nem mered rám egy tégla sem.
szarnak ezek rám, lásd az utca szelektál,
a semmi otthont ad és rám vár, az idő újra teret vág.
kong a zsebem ma is újra, mert a súlya visszahúz a múltba,
az uticél, ha úgy fúj a szél súlyokat pakol az útra.
betonon kopik a lábam, betolakodik az átlag,
startvonal a vég az ágyam, katona az éjszakában.

Ritka kincs mi ad még erőt,
még ha vissza is lépnék a cél előtt.

előre lépj!
lábad vigyen, ne az ész!
mire mész? egy-két, fel a kéz,
a végcéltől félsz.

előre nézz!
ne hátra figyelj! csak a szép
marad épp, lesz erre vész
ha éjféltől kérsz.

előre lépj!
lábad vigyen, ne az ész!
mire mész? egy-két, fel a kéz,
a végcéltől félsz.

előre nézz!
ne hátra figyelj! csak a szép
marad épp, lesz erre vész
ha éjféltől kérsz.

Ritka kincs mi ad még erőt,
még ha vissza is lépnék a cél előtt.

Kelj fel! fel a fej! keltem. egyszer az emberben
kezd el a cselt, mert ketten az egy ellen,
tettem a kedvemben, jár ez a szép pár
vár amíg száll ha muszáj, nesze szájzár! már fáj
kettő újként, csak a kettő túl szép,
vak az erdő, mert jő az a fertő húsz év,
amin át-át bújnék, és a hátán csúsznék,
dől a székem, úgy nézd, csak a támlán húznék.

Ritka kincs mi ad még erőt,
még ha vissza is lépnék a cél előtt.

Folyok az úton, folyton az úton,
fojtom az utam,
a földet bámulom, és kérdés nélkül,
unok bele, ha úgy van.
eltűnök 'azt jóvan' utam gondoskodik rólam,
lehet hogy mit sem ér az egész,
ha belém löknek hátul, a járás belém fásul,
a négyből az ötödik belép.

Ritka kincs mi ad még erőt,
még ha vissza is lépnék a cél előtt.