Kis unokám biztatása 2. (2020) - verset mondok

Ez a felvétel a Hollós dombon, Szűz Mária Isten anyánk szent helyén készült, amely Mátyás király korát megelőzően Magyarország három leghíresebb szent helyének egyike volt. A verset biztatásként írtam, a mostani válságos időkben. Talán ezen a szent helyen, Szűz Mária segítségével beteljesedik a vers végső üzenete.

Paga: Kis unokám biztatása

Kis unokám nevetése
Mutatja, hogy nincs még vége
A világnak, bárhogy halnak
Az emberek, s a hatalmak

Tehetetlen gőggel ülnek,
Pénzes zsákok elrepülnek,
Kifordulnak önmagukból,
Akik azt hitték magukról,

Mindenhatók s mindentudók,
Lám, csak egyszerű halandók,
S ki utazott fapadoson,
Most csak kertek alatt oson,

Éltét félti minden ember,
Kő-gazdag, vagy nagy gazember,
Államelnök és miniszter,
S akit a fél világ tisztel.

Feleszméltünk újra-végre,
Ember embernek reménye,
S ha csak önmagunkért élünk,
Túlélésre nincs esélyünk.

Kicsiny gyermek megszületett,
A jövőnknek záloga lett,
Bölcsen tudja, azért nevet,
Isten minket nagyon szeret.

Jöhet vírus, világjárvány,
Vihar után lesz szivárvány,
Megtérés és megbocsátás,
S mind e fölött bölcs belátás:

Békében éljünk egymással,
Önmagunkkal s a világgal,
Szeretet legyen vezérünk,
Boldogan csak akkor élünk.

Budapest, 2020. március 29. Néha a legkisebbek, akik még alig éltek, tudnak olyan hitet, biztatást adni, amit a népek nagy vezetői sem. Éppen az egy hónapos unokám nevetése ihlette a verset.