Zsigmond Ede - Hazajött az apám (Előadja: Koncz Gábor)

Zsigmond Ede (1916-1944) magyar-zsidó származású költő, okleveles magyar-német szakos középiskolai tanár, újságíró a Népszavánál. 1944-ben munkaszolgálatosként nyomavész a keleti fronton. A felvétel 1968-ban került kiadásra a Magyar költők sorozat 40. tagjaként.

Hazajött az apám

Emlékszem jól, pedig már rég volt
tíz év is talán,
egy délelőtt váratlanul
hazajött az apám

Én olvastam, húdom rongyokba
bugyolált egy babát,
a szomszéd lánya hangosan
dalolta víg dalát,

macskánk pihent elnyúlva. Szél
zörgött az ablakon,
s az óra épp tizet ütött
a szemközti falon.

Anyám a kis szobában volt,
azt szedte rendbe bent,
mikor kinyílt az ajtó és
az apám megjelent.

Mindketten köszöntünk neki
hangosan és vigan,
ő nem felelt, csak állt meredten,
s mi nem tudtuk, mi van

vele, ki mindig oly szivesen
beszélt, játszott velünk,
s most meg se lát és meg se kérdi,
hogy mit mívelünk.

Anyám kijött most. Két kezében
seprőt szorongatott,
nézett hármunkra szótlanul,
nézett és hallgatott, ––

nem szólt, de láttam, a szeme
borzasztót kérdezett,
s apám csüggedt szeméből jött
a biztos felelet.

A macska elbújt és a szél
sem fújt az ablakon,
csönd volt, s e néma párbeszéd
ijesztő volt nagyon.

Valami furcsa bódulatban
bámultam akkor ezt,
egyszerre hallom, hogy hugocskám
hangosan sírni kezd,

és látom, hogy anyám zokogva
apám vállára hull,
s érzem, hogy bennem is a szív
kalimpál már vadul.

Ott állunk négyen, –– bámultak ránk
üres tányérok és pufók
kék lábosok meg duruzsolva
a mézes légyfogók.

Emlékeim közt ezt a képet
még gyakran meglelem:
két szempárban a gond lapult,
kettőben félelem,

–– emlékszem jól, pedig már rég volt,
tíz éve is talán,
mikor egyszer már délelőtt
hazajött az apám.