Szívlapát: Szöllősi Mátyás - Concitatio

Iratkozz fel, ha nem akarsz lemaradni a legaktuálisabb könyves témákról!

Ahol megtalálsz minket:

Tilos az Á Könyvek

Szerezd meg az antológiát kedvezményesen innen:

Olvass bele:

10 ok, amiért muszáj elolvasnod a Szívlapátot:

Interjú Péczely Dórával, az antológia szerkesztőjével:

Interjú Dániel Andrással, az antológia illusztrátorával:

Szöllősi Mátyás
Concitatio

Azt mondta, hogy ott feküdt az a férfi,
mereven, mozdulatlanul.
A kapu melletti falnak esett,
talán infarktus – vagy valami más.
A sarkon meg befordult az az autó,
amely a lomtalanításból vitte volna el
a ház körül akkor hegyekben álló
szemetet, minden szétszórt kacatot.
Igen, én is láttam, még délelőtt,
mondtam, de ő mégiscsak felsorolta
a tárgyakat (már amennyit tudott),
a lámpákat, kannákat, vödröket,
két sezlont, Orion tv-t, gitárt.
Három napja áztak már az esőben,
amely nyolcvan órája el sem állt.
Valószínűleg nem rég eshetett el;
a hátrébb pakolók észre se vették
a tetemet, mert tudniillik, azzá
alakult néhány pillanat alatt –
mondta. Csak puszta testté változott,
amit a környezet magába szív,
és soha többet el nem engedi.
Tíz perc sem telt el, máris körbevették;
a látvány minden lakót izgatott.
Akkor került elő két matrac is,
a kerti slag, mert télen szétfagyott.
Mintha egy tárgy lett volna mind közül,
mit szétszerelnek és elhordanak.
Valaki mentőt hívott. A sziréna-
zajra mindenki csöndben elhaladt.
Aztán csak pakolás és neszezés
a ház előtti tízméternyi részen.
Másnap nem tudták pontosan, hogy hol
feküdt. A helyét nem jelölte vér sem.