Sándor Atya köszöntése Zalaudvarnok, 2020 09 27

SÁNDOR ATYA KÖSZÖNTÉSE
„Hálaadó szentmisére jöttünk össze, ide az udvarnoki templom oltárához, hálát adva az Úristennek az elmúlt 25 év minden kegyelméért, minden támogatásáért, végtelen szeretetéért és irgalmasságáért. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik eljöttek, hogy velem együtt adnak hálát az Istennek.” – mondta szeptember 27-én Sándor Atya, Kovács Sándor plébános a zalaudvarnoki templomban, a mise kezdetekor.
Rendkívüli volt ez a mise, hiszen az istentiszteleten köszöntötték Sándor Atyát, akit 25 évvel ezelőtt szenteltek pappá. 19 éve celebrálja a miséket Zalaudvarnokon és a térség több településén. Udvardy György érsek levelét az eseményen felolvasták, melyben a Veszprémi Főegyházmegye főpásztora Sándor Atyának is üzent: „Sajnos a hálaadó szentmisén nem tudok részt venni, de imáimban kérem a Jóistent, hogy szolgálatodat a továbbiakban is áldja meg a hit, a remény és a szeretet.” Az ünnepi szentmise végén a környék egyházközségi képviselői is megköszönték Sándor Atya jó pásztori munkáját.
„Egy vallomással tartozok a jelenlévőknek. Ha rajtam múlik, akkor ez az ünnepi szentmise nem jön létre. Halottam ezt a sok köszöntést és pont ettől féltem. Jönnek dicsérő szavak, én pedig nézek, nézek… Ez rólam szól? Ez nem rólam szól, itt tévedés van. A szentmise alatt valamire rájöttem, hogy én mennyire önző voltam. Hisz ez nem arról szól, hogy engem megköszöntenek, ez arról szól, hogy nekem kell megköszönni mindazt, amit Isten kegyelméből kaptam. Én azt hittem, hogy ez kettőnk dolga, Istené és az enyém. Majd csendes imádságban én megköszönöm neki, ez senki másra nem tartozik. Ránézve a kedves testvérekre, belenézve a szemükbe, rájöttem arra, hogy én nagyot tévedtem. Ez nem kettőnk dolga. Isten az embereken keresztül adja az ajándékát és kegyelmét. Most ahogy körülnéztem, bárkinek a szemébe néztem bele, eszembe jutott, hogy ezernyi köszönettel tartozok annak az embernek. Itt vagyok már 19 éve, mindenkit ismerek, valakit kiskorától fogva. Rájöttem arra, hogy ebben az elmúlt esztendőben az, ami velem történt, hogy hogyan segítettek, hogyan támogattak, hogyan emeltek föl mikor elesett voltam – az Isten kegyelme volt és Isten az embereken keresztül mutatja meg a jóságát. Én most megköszönöm az Istennek, hogy önökön keresztül megtapasztalhattam, hogy milyen jó az Isten.” – mondta a mise utolsó részében Sándor Atya. (Medvéssy)