ATLANTISZ GYERMEKEI - VÍZI CIRKUSZ

Atlantisz gyermekei – Vízi cirkusz

Bemutató: 2016. március 12.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy titokzatos kontinens, Atlantisz. Valaha mítoszok és mesék ködébe burkolózó dicső birodalom volt, víz és ég között, földjén különös emberek éltek. Több mint kétezer évvel ezelőtt a híres ógörög filozófus, Platón úgy írt róla, hogy Atlantisz a háborgó tenger istenének, Poszeidónnak volt a birodalma. Aztán mikor az isten beleszeretett a halandó Klétóba, és gyermekük született, rábízta a trónt. Atlasz és leszármazottai hosszú-hosszú időn keresztül békében, harmóniában és gazdagságban uralkodtak Atlantiszon.

Előadásunk ebbe a titokzatos világba varázsolja el a nézőt. Az Atlantisz gyermekei egyszerre bűvöli el a nézőt az artisták emberésszel alig-alig felfogható mutatványaival és egyszerre teszi fel azokat a kérdéseket, melyek egészen kora gyermekkorunktól kezdve felnőtt életünkön át öregségünkig és halálunkig
foglalkoztatnak minket – vagy választ találunk rájuk vagy sem.

Mi az ember életének értelme? Hogy lesz valakiből az, akivé lesz? Hogy találja meg az ember a sorsát? Hogy találja meg élete párját? Hogy találja meg a harmóniát és egyensúlyt az őselemek, a tűz és víz között? Mi a célja és mit hagy örökül az élet körforgásában?

Ismerős kérdések ezek, már az egészen kiskorunkban hallott mesék is ezekre keresték a válaszokat. És ezekre keressük ma is, felnőtt fejjel, ezekre próbálunk tapasztalataink és tudásunk szerint válaszokat találni, és ezeket a válaszokat szeretnénk átadni gyermekeinknek is.

Az Atlantisz gyermekeiben az artisták lélegzetelállító mutatványai is ezekre próbálnak meg választ adni. Egyszerre játszanak tűzzel és vízzel, és ahogy a hihetőt a hihetetlennel cáfolják, úgy adnak választ Atlantisz gyermekeinek kérdéseire is, úgy mutatják meg a világot és a világ megannyi csodáját nekik. És nekünk – hisz Atlantisz gyermekei mi magunk vagyunk.

Az Atlantisz gyermekei előadás igazi kuriózum a magyar cirkuszművészet történetében. A Magyarországon még soha nem látott különleges technikának köszönhetően igazi, egyedülálló vízi cirkuszi show-t mutatunk be. Az ismerős porond hol fényjátékos szökőkúttá, hol csendes tóvá, hol háborgó tengerré változik át – így egészítve ki a fellépő művészek csodálatos produkcióit. Mindez pedig egy olyan látványos és varázslatos világgá áll össze, melynek képei és jelenetei elkísérnek minket életünk végéig.

[erikalaszlo]

Szuper előadás volt, minden korosztály megtalálja benne az élvezetét.
Lézershow, vízi-szárazföldi produkciók, akrobaták, bűvészek, kutyák, papagájok - minden, ami a cirkuszba kell és jó! Köszönet érte!

[Lukevin]

Ma voltunk megnézni a műsort a családdal és barátokkal, hihetetlenül látványos, különösen a vízi orgona- lézershow a végén. Külön értékeltük, hogy nem voltak vadállatok a műsorban, (elefánt, tigris, stb., akiknek egyáltalán nincs helye a cirkuszban) A zene is nagyon jó, a fellépő ruhák ízlésesek voltak, és gyönyörűek. Egyedül az összekötő szöveg volt egy kicsit uncsi...(meg a bicikliző gyerekek). (Köszönjük szépen a rendkívüli élményt!

[istisik]

ki tervezte a szőkőkutat vagy a látvány technikát?

[tibortuza]

Cirkuszban

A cirkuszi világ, sok csodával tele.
A történet vége, lehet az eleje.
Ismeretlen útra, térnek rá a bátrak.
Akkor sem állnak meg, ha tovább nem látnak.
Hogyha megtalálják, valaminek végét,
még nyújtanak rajta, hogy újabbat érjék.

Meséknek bűbája, vagy álom ejt rabul?
Valami megfog itt, s varázsol ravaszul.
Titkos a félhomály, alkonyi ködöt rejt
s úgy tűnik, trófeát, fénynyilak raja ejt.
Rejtély sündörög e varázslatos helyen.
Mennyi a titok? Még leplezi a jelen.

Koszorút alkotó nézőtér már tele.
Csendes moraj hallik, halkan szól a zene.
Feléled a porond, alakok mozognak,
fény- és vízsugarak röpködnek, forognak.
Lüktetnek a színek szemet kápráztatva,
egyhatalmas szívnek dobogását játszva.

Még zsong a nézőtér, mintha kaptár volna.
Kilenc ifjú ember, fut be a porondra.
Egyikük magasban, majd hull deszkavégre,
s másik végről a hős, már röpül az égbe.
Nézőtéri hangok, megszűnnek hirtelen,
halkul a lélegzet, s dobbanás a szívben.

Levegőben bukfenc, láb már fent egy vállon,
elkapják a karok, hogy stabilan álljon.
Repül az újabb, majd fel a következő.
Fej a fejen állva, trónol a legfelső.
Könnyebbült sóhaj kél, feltámad pici szél,
s tengerszerű morajt, fel tapsvihar cserél.

Fények záporában, egy újabb kábulat:
Tizenegy méteren ezernyi mozdulat.
Röpköd, mint kis madár, pörög, mint az orsó,
kezében hegedűn, dalt játszik a vonó.
Mint égen a pacsirta, úgy dalol odafenn,
s nézők, elbűvölten ámulnak idelenn.

Mosolyt, gyermekkacajt, fakaszt most a látvány,
kutyusok játszanak, két lábra is állván.
Van óriás labda, több akadály-pálya,
s tánclépésre késztet az emberek lába.
Kötél és karika, nem akadály többnek.
Hűen cselekednek, ha kell, felpörögnek.

Elvarázsolt idő meg nem áll, óra jár,
s új csodát fest, mutat a színes fény-vízsugár,
A meglepetéstől, nyílnak szemek, ajkak.
Ily erőt, kitartást, hinni nem akarnak.
A művész a rúdon, pörög vízszintesen,
kifordul, befordul, izma bír rendesen.

Boldog érzést sugall most, leányok tánca,
rutin a szépséggel összekombinálva.
Fény és víz ködében, úgy látszik, lebegnek,
s délibábon, álmok világába mennek.
Látszatból valóság, visszalibben hamar.
Bizonyítja azt, a felhangzó tapsvihar.

Esőcseppek hullnak, nyílik az esernyő
a művész fölött, hirtelen már kettő.
Nem mereven állnak, fent oldalra dőlnek
s a zsonglőr lábain sebesen pörögnek.
Majd forgó asztalon, kézen-fejen állva,
négy ernyőt is pörget egyszerre a lába.

Tekintetet már most, papagájok vonzzák,
ügyes tetteikkel, nézőket halmozzák.
Bevásárló kocsit tologat egy madár.
A másik korizik s van, mely rollerral jár.
Az újabb, mindenkit köszönt bólogatva,
s végső, az autót elirányítgatja.
.
Minden produkció, ügyes és aranyos,
s fel-felcsattanó taps is, bizony, viharos.
Búcsúzóul, újra előttünk teremnek.
Idomító kezén, vállán megpihennek,
aztán fellibbennek, körözve röpködnek,
s néhány kört megtéve, hirtelen eltűnnek.

Csodás melódia csendül a zongorán.
Kézen állva lebeg, fölötte egy leány.
Talán, angyalka ő, láthatatlan szárnnyal,
vagy téveszt bennünket a varázslatával?
Összpontosult vággyal, jöhetett, törhetett elő
ez a nagy akarat s hihetetlen erő.

Illuzionista bűvkörébe értünk,
s nem látjuk a valót, bármennyire nézünk.
Ládában, több felé darabolja társát,
de bontva, nem látni néki bántódását.
Büntetni nem lehet így, ezért a tettért,
hát kap zúgó vihart, tapsból jutalomként.

Zene feldübörög, vízoszlopok játsznak,
színes fénysugarak, árnyszeletet vágnak.
Trapézon a férfi, ég felé a lába.
Kötelet vet párja, hamar a nyakába.
Földöntúli világ érzete, tart fogva,
amint a lány szárnyal, magasban forogva.

Két férfi érkezik pici autóval.
Egyikük tetőt zár, pár kísérő szóval.
Tető nyílik hamar, s két hölgy bukkan elő.
Majd, még kétszer kettőt ad, a nyíló tető.
Szól a zene s fennül asztal, szék a széken.
S lassan emelkedik a zsonglőr kezében.

Négy szék és egy asztal, fent van a magasban.
Égő szivar tartja; tapsvihar felcsattan.
Amikor lerakja, fején a kalapja.
Három van belőle; feldobja, elkapja.
Egyensúlyoz orron, elől és a hátán
majd szivardobozok ugrálnak ezután.

Ne nézzen most oda, aki könnyen szédül,
mert életveszélyes, ami ott fenn készül.
Kezében a rúddal, dróton már a férfi.
Két vállán egy-egy nő, így kezd továbblépni.
Szeme be van kötve, hová lép, nem látja,
az új lépés helyét, lábával kutatja.

Torkunkban érezzük, szívünk dobbanását
s halljuk drót alatti, víznek csobbanását.
Minden pillanat, feszültséggel tele.
Végre, ott van. Kitör sóhaj, taps egyszerre.
Programnak nincs vége, fején magas rúddal,
a lejtőn fölfelé, visz egy nőt ezúttal.

Vibrálnak a fények, színek variálnak,
vízoszlopok gyakran, le és felugrálnak.
Közöttük egy leány ott száll, hol vízsugár.
Pörög, spárgát csinál, kezet, lábat nyit-zár.
Bátor a magasban, vízzel játszik, fröcsköl,
csodás akarattal, lent és fent tündököl.

Színek, fények között, vadállatok játsznak.
Az emberi szóra, mozdulatot váltnak.
Itt megfér együtt, az erős és a gyenge,
lehet az sas-madár, és a másik gerle.
A nézők fogadják, mindezt csodálattal,
s jutalmazzák szóval és hatalmas tapssal.

Nézők a műsoron, hogy jót kacagjanak,
a színpadon gyakran, bohócok is vannak.
Szembekerül, vitáz, ügyes és a balga.
Máskor, gazdag-szegény, s ki másét akarja.
A cirkuszi világ, sok csodával tele.
Mindarról most szólni, nagyon hosszú lenne.

Tuza s Tibor