Pogány Induló Zárka INSTRUMENTAL

[balinthegedus]

Börtönrácsok nyíljatok ki
Á, phralám, szabadulj ki, ja
Kedves phralám, ha minden úgy alakul
Akkor jövőre nyárra már szabadulsz
Mindig mondtad, nagyon kicsi kell a nagyszabáshoz
Ott biztos leülhetsz a nagyvagányok asztalához
Eltelik majd hamar az a pár év
Addig töltsék neked a cigit, főzzék le a kávét
A családért mindent megtettél testvér, ahogy szokás
Építés, rombolás, eladás előtt kóstolás
Én kint vagyok, te bent, és néz az anyád ostobán
Hogy lesz most tovább? Hogyan csinálják?
Hogy mikor változtál meg mintagyerekből egy zsivánnyá
És miért mondják az éjszakába szívjad fel és igyál rá
Áh, ez egy kalitka, ahol megalszik a szikra
A legkeményebb baszik ma
Holnap is az baszik, ha ide kandikálsz
Szigorú hierarchiák, mitől vagy ilyen rafinált?
Bátya, átnézek a szögesdróton
Flashelem, hogy a rendőrautó követ folyton
Nem törődve semmivel, ez bűnözés
Elsőnek még buksza pénz, pár hónap múlva fűből élsz
Az ablakon kajak a hideg is bekandikál
Jöhet a nyár után a hűsölés
És, szarkész a brigád
Mindig szálljon a nóta az összes sittig
Tesó, még várlak, ez lesz már a hetedik év
Ez a dagadt cigány a könnyeit megeszi épp
Pedig én vezekeltem eleget a tetteimért
Mostmár bátran halnék meg a közös emlékekért
Megint szólj rám úgy, mint régen, hogyha eltévednék
Ha üzennél, hogy szabadulsz, én eléd mennék
Megint kitaposnánk az utunk, mint taknyosokként
Mindig kibuktál, hogy ne feszüljek hajnalonként
De én csak húztam egymás után, aztán ez baszott szét
Inkább hallgathattam volna rád, mert megmondtad rég
De én az orrom után mentem, hamar jött is a baj
Aztán a testvérek elárultak még annó tavaly
Kivoltak, mer' nem tudták a jelszavakat
Ők igen könnyen, de én nem adtam el magamat
De vannak kivételek, Veterán, Flex és Gabi
Velük mai napig beszélek, mert erős ez a damil
Kettőhússzal száguldok a hétbe a stúdió felé
Be-be-befarolok úgy, hogy kicsikorog a kerék
Jamaica, Kolumbia között ingok folyton
A bánatom a mikrofonba folytom vagy a Jackbe
Piázok a testvérekkel
Az utcán sziréna, kékek mindig lesben
Ezek gettós gépek, phralám, meg se lepnek
Visznek, majd szabadulsz, ez az élet rendje
Harcok folynak a kibaszott lelkembe'
A démonjaim nem hagynak sohase cserben
Mikor a kistesókat látom, hogy a bűnbe belemennek
A szívem szakad meg, ez így nincsen rendben
Miért vonz a börtönnek romantikája?
Nem jobb kint, tesó, szeretetben a családdal?
Csábít a pénz, a presztízs, hírnév
De van másik út, hidd el, vágom a gödör mélyét
Táncoltam én is a penge élén
De csak prikezsia, az Úrba vezet az én utam
Ámen!
Látom a csillagos eget
Bent írom, anyám, a levelet
Mert azt is beleírom néked, jaj
Hogy hazamennék
Mert csavargók sem, hogy ne lettünk volna
Mert hogyha nékünk anyánk volna jó
Haj, de csavargók sem, hogy ne lettünk volna