filmov
tv
Astek - Elvitte a cica (Official Video)

Показать описание
Szöveg: Astek
Zene: Alexander King
Video: TC Motion Pictures
Rendezte: Tajerling Fruzsina
DOP/Vágó: Kovács Bence
Világosító: Dudás Zoltán
és a szép szemű lány szerepében Kovács Anikó
Verze1:
2 óra 14-kor a két szemem még nem alszik
Fáradt a testem, de az agyamban még sztori zajlik
Elmúlt egy újabb nap, és pörögnek vissza a képek
4 óra múlva kelnem kéne, de én még nem lépek
Fogva tart a székem, meg az íróasztal
Meg a szöveg, amit éppen írok, fejemben gazzal
Meg ezzel ezennel elárulom magam
Mindig igaz volt a szavam, meg rövidebb a hajam...HÉ!
Buktad, hogy te beletúrsz a közepébe életem
A széléről kell indulnod, hogy első légy a végleten
Egy életen keresztül futkos énvelem a félelem
De megtanultam, hogy a harc az mindig végtelen
A méretem, kielégítő, ha érdekel
Évek óta akarom, de még mindig nem érlek el
Próbáltam hangosabban, erősebben, gyorsabban
De azt mondta, hogy ilyen zajban ő itt le nem térdepel
Refrén:
Az érzéseimet elvitte a cica
Nem maradt, csak gomba, meg meztelen katica
Egy matrica a többi közt, egy név a látószögedben
Lüktető gondolatok néhány sor szövegben
Egy árnyék a falon, legyen beton, vagy vadon
Az arcodra csalom, az arcodba csapom
A haszon elenyésző, ez a felemésztő
Úgy tűnik, hogy mész föl, de kisiklik a vagon
Verze2:
Lelki beteg vagyok minden másnap előtt este
Mert tudom, hogy a holnapom a tegnapot kereste
Becsönget a fülembe is, hátha van ott valaki
De leoltva a villanyok, a világ itt nem anyagi
Óh, egy szeletet had mutassak az énemből
Sohasem leszek én a véremben egy vén embör
Amíg még erőt tudok meríteni énekből
Nem fogom leélni az életemet méregből
Előttem a világ, mögöttem a vége
Kérdezd meg ki előttem áll, még belőle kér-e?
Teremtenék-e, és ha igen, értenék-e?
A mai napig kérdik, miért úgy köszönök, hogy Béke!
Kérem alássan, a zenét vénásan
Kössétek az infúziót, ne kelljen, hogy ássam
A gödröt, benne magamat, ne kelljen, hogy lássam
Az ördög tette agyamat erre a hitvallásra
Refrén:
Az érzéseimet elvitte a cica
Nem maradt, csak gomba, meg meztelen katica
Egy matrica a többi közt, egy név a látószögedben
Lüktető gondolatok néhány sor szövegben
Egy árnyék a falon, legyen beton, vagy vadon
Az arcodra csalom, az arcodba csapom
A haszon elenyésző, ez a felemésztő
Úgy tűnik, hogy mész föl, de kisiklik a vagon
Verze3:
Minden lépést mindig előre léptem
Mert az élet arra kényszerített, hogy éljem
Nem kellett félnem, nem hagytak félben
A háttér zenémet átérzed? Kétlem!
Itt mindegy kinek van egy álma
Süketeknek lárma, ha pofázol zárva
Lesz az ajtó, várva várhatod, hogy rád ma
Süt a napfény szádba, galambot formálva...Ja!
Ha hiszed, ha nem, a véleményed semleges lett
Az igen nemleges, a lefelé egyenletes
Ha belobban egy emberes az elkövetés tettleges
A büntetés felesleges, elkerülni esetleges
Néha nem úgy tűnik, meg néha mintha
Mintha kocsiban ülnék, de rájövök, hogy bringa
Nem érdemes sírni, mert az igaz könny az ritka
Rájöttem, mosollyal szenvedni, ez az élet titka...
Refrén:
Az érzéseimet elvitte a cica
Nem maradt, csak gomba, meg meztelen katica
Egy matrica a többi közt, egy név a látószögedben
Lüktető gondolatok néhány sor szövegben
Egy árnyék a falon, legyen beton, vagy vadon
Az arcodra csalom, az arcodba csapom
A haszon elenyésző, ez a felemésztő
Úgy tűnik, hogy mész föl, de kisiklik a vagon
Zene: Alexander King
Video: TC Motion Pictures
Rendezte: Tajerling Fruzsina
DOP/Vágó: Kovács Bence
Világosító: Dudás Zoltán
és a szép szemű lány szerepében Kovács Anikó
Verze1:
2 óra 14-kor a két szemem még nem alszik
Fáradt a testem, de az agyamban még sztori zajlik
Elmúlt egy újabb nap, és pörögnek vissza a képek
4 óra múlva kelnem kéne, de én még nem lépek
Fogva tart a székem, meg az íróasztal
Meg a szöveg, amit éppen írok, fejemben gazzal
Meg ezzel ezennel elárulom magam
Mindig igaz volt a szavam, meg rövidebb a hajam...HÉ!
Buktad, hogy te beletúrsz a közepébe életem
A széléről kell indulnod, hogy első légy a végleten
Egy életen keresztül futkos énvelem a félelem
De megtanultam, hogy a harc az mindig végtelen
A méretem, kielégítő, ha érdekel
Évek óta akarom, de még mindig nem érlek el
Próbáltam hangosabban, erősebben, gyorsabban
De azt mondta, hogy ilyen zajban ő itt le nem térdepel
Refrén:
Az érzéseimet elvitte a cica
Nem maradt, csak gomba, meg meztelen katica
Egy matrica a többi közt, egy név a látószögedben
Lüktető gondolatok néhány sor szövegben
Egy árnyék a falon, legyen beton, vagy vadon
Az arcodra csalom, az arcodba csapom
A haszon elenyésző, ez a felemésztő
Úgy tűnik, hogy mész föl, de kisiklik a vagon
Verze2:
Lelki beteg vagyok minden másnap előtt este
Mert tudom, hogy a holnapom a tegnapot kereste
Becsönget a fülembe is, hátha van ott valaki
De leoltva a villanyok, a világ itt nem anyagi
Óh, egy szeletet had mutassak az énemből
Sohasem leszek én a véremben egy vén embör
Amíg még erőt tudok meríteni énekből
Nem fogom leélni az életemet méregből
Előttem a világ, mögöttem a vége
Kérdezd meg ki előttem áll, még belőle kér-e?
Teremtenék-e, és ha igen, értenék-e?
A mai napig kérdik, miért úgy köszönök, hogy Béke!
Kérem alássan, a zenét vénásan
Kössétek az infúziót, ne kelljen, hogy ássam
A gödröt, benne magamat, ne kelljen, hogy lássam
Az ördög tette agyamat erre a hitvallásra
Refrén:
Az érzéseimet elvitte a cica
Nem maradt, csak gomba, meg meztelen katica
Egy matrica a többi közt, egy név a látószögedben
Lüktető gondolatok néhány sor szövegben
Egy árnyék a falon, legyen beton, vagy vadon
Az arcodra csalom, az arcodba csapom
A haszon elenyésző, ez a felemésztő
Úgy tűnik, hogy mész föl, de kisiklik a vagon
Verze3:
Minden lépést mindig előre léptem
Mert az élet arra kényszerített, hogy éljem
Nem kellett félnem, nem hagytak félben
A háttér zenémet átérzed? Kétlem!
Itt mindegy kinek van egy álma
Süketeknek lárma, ha pofázol zárva
Lesz az ajtó, várva várhatod, hogy rád ma
Süt a napfény szádba, galambot formálva...Ja!
Ha hiszed, ha nem, a véleményed semleges lett
Az igen nemleges, a lefelé egyenletes
Ha belobban egy emberes az elkövetés tettleges
A büntetés felesleges, elkerülni esetleges
Néha nem úgy tűnik, meg néha mintha
Mintha kocsiban ülnék, de rájövök, hogy bringa
Nem érdemes sírni, mert az igaz könny az ritka
Rájöttem, mosollyal szenvedni, ez az élet titka...
Refrén:
Az érzéseimet elvitte a cica
Nem maradt, csak gomba, meg meztelen katica
Egy matrica a többi közt, egy név a látószögedben
Lüktető gondolatok néhány sor szövegben
Egy árnyék a falon, legyen beton, vagy vadon
Az arcodra csalom, az arcodba csapom
A haszon elenyésző, ez a felemésztő
Úgy tűnik, hogy mész föl, de kisiklik a vagon
Комментарии