A zene nagyon jól el lett találva hozzá, és ahhoz képes hogy amatőr film, nagyon jól lettek a jellemek kitalálva és eljátszva.
Bár valószínűleg egyikőtök sem látta azt a filmet, de az igazság-nagymonológ előtt, amikor magához tér, az a jelenet kicsit emlékeztetett a 2013-as izraeli thrillere, a Csúnya, gonosz bácsik-ra.
Az igazság-nagymonológ kifejezetten tetszett, ahogyan fel lett építve. Ugyanakkor itt is volt egy kis de ja veux-érzésem, a FMA Brotherhood-dal kapcsolatban(amit szintén szinte biztos, hogy nemigazán néztetek végig). Bár tudom, hogy kedvelt téma, és az igazság perspektivizmusa ma már szinte filozófiai tétel, ennek ellenére (vagy éppen emiatt) nagyon is jól illik a filmhez.
Az rab-monológ viszont szövegében kicsit erőltetettnek hat. Ugyanakkor tetszett benne a bibliai parafrázis a kövekkel, ami a riporter/újságíró(?) oldalára teszi Az Igazságot teljesen.
A sétálós jelenet a kitekintéssel nagyon pöpec, főleg, ahogyan utána visszatérünk a pincébe.
Bár az igazság-nagymonológhoz kellett volna tennem, de inkább így a végén beszélek a címadásról: a nagymonológ végig a szubjektivizálást teszi előtérbe, de a végkicsengéssel együtt találó volt a latin kifejezés a címnek, mert így megadja azt a nyomatékot, ahogyan ezt a szót a filozófiában kezelik: a verum sokkal inkább az abszolút igazsághoz kapcsolódik - és ez akar nekem átjönni a végén a visszhangos nyomatékosításból.
Végül az egyetlen hiba, amit felfedezni véltem:
6:43 nincs párbeszédablak a gépen.