A remeték fohásza (Misztrál)

Vers: Nacsinák Gergely András
Zene: Török Máté
Előadja a Misztrál együttes

Ő ki a hajnal előtt jár mécslángként a hegyeken
illan amint a nap eljő nyargal a köd hátán
százszemű harmat nézi hol jár merre tekereg
csendül a gyermekláncfű zizzen a búzavirág

Őrzi a kert mély almát szilvát szőlőt mosolyog
fürtjei közt izgága csatakos szellő jár
déli verőben a zápor fűz rá villám-koszorút
veritékéből termi dús venyigéit a nyár

Felhőladikon kószál párás égi vizeken
nem lel a földön révre árnya fölöttünk száll
névtelenül jár köztünk, ő ád minden neveket
lépte az alkonyi csönd és hollószárnysuhogás

nincsen az égben az űr hidegében
a jeltelen égben nem lakozik
nem köti képlet a vér meg az érvek nem menedék nem mennybeli kincs
nincsen az észben a részben-egészben
nem jelenés nem lelki bilincs
hűlt helye lángol, az árnya világol,
úgy tűnik mint aki nincs

hála legyen hála legyen hála legyen hála
hála legyen hála legyen duplicavit annonam

Duplicavit annonam: azaz megkettőzte a járandóságot. Utalás a Szent Jeromostól ismert legendára, mely szerint a Remete Szent Pált kenyérrel tápláló holló kétszeres adag kenyeret hozott, amikor Remete Szent Antal meglátogatta társát az egyiptomi sivatagban.