Milyen volt az Árpád-kori magyar nyelv? - Eredet - 2022.12.10.

Eredet:
Milyen volt az a nyelv, amelyet honfoglaló őseink egy új világba hoztak, és amelyre az a küldetés várt, hogy egy teljesen népcsoport nyelvéhez idomuljon? Vendégünkkel, Pomozi Péterrel, a Magyarságkutató Intézet Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának vezetőjével erről is beszélget Somodi-Solymos Eszter.

Műsorvezető: Somodi-Solymos Eszter
Szerkesztő: Kovács Klára
Programigazgató: Korvin Tibor

2022.12.10.

[attila]

A magyar nyelv lingvisztikai (különösen etimológiai) problémái az urali (finnugor) nyelvek alapján nem oldhatók meg. Már Jókai Mór által is erőszakoltnak ítélt - szófejtések ellenére; ősi szókincsünk nagy tömege megfejtetlen maradt; más felől pedig a finnugor nyelvek alapján meg nem oldható - ősi szavaink jelentős részét, mint „jövevényszavakat” - valósággal odaajándékozzák a török, iráni, szláv és egyéb népeknek.

[emmabessenyei]

Tehát azt kell elképzeljük, hogy beérkezik Árpád népe a Kárpát medencébe (abszolut kisebbségben a helyi lakossághoz képest ) és az ő finn-uráli nyelve, szinte pillanatok alatt, maradék nélkül eltünteti a helyi többség nyelvét, vagy nyelveit ? A legeldugottabb somogyi faluban is ? Hogy csinálták ezt lóhátról ? Vagy 50 évig tanultunk oroszul, de senki nem tud egy mondatot sem mondani. Franciaországban jelenleg több mint 40 kihalással veszélyeztetett nyelvet ismernek. Csak nálunk tűnek el maradéktalanul ?
Ez csak úgy lehet, amit a krónikák is megírtak, hogy Árpádék itt a saját nyelvükön beszélő embereket találtak. Az pedig nem lehet finn ! Nem az Urálban kell keresni az amőbákat !

[coconut]

Kedves Eszter Asszony! Ne tessék már ilyen csúsztatással élni, hogy bárkit megkérdez, milyen eredetű a magyar nyelv, azt válaszolják, hogy finnugor! Kicsit tessék jobban érdeklődni, avagy egyáltalán, ha eddig nem tette volna! Ajánlom csak a hozzászólók legjavát! Ez egy gazsulálás az előadónak, aki nem is mond ilyet, csak annyit, hogy Árpád magyarjai uráli típusú nyelvet beszéltek. És a netovábbja: Árpád korában kezd kialakulni a magyar nyelv??? Hát már a legvadabb finnugrista is legalább háromezer évvel számol, csókolom! Most durva voltam, de dr. Pomozi úr finoman helyretette.
Ez utóbbival kapcsolatban annyi a meglátásom, hogy ugyan a magyar nyelv őseredetéről semmit sem beszél (kutató létére csak azt álltja, ami felé kutatott), csak az Árpádok nyelvjárásáról, hiszen az most a riportműsor témája. Az pedig miért ne lehetne uráli nyelvjárású, ha volt egy jó ideig tartó ott-tartózkodása a keletről visszatérő eleinknek.
A darwinista nyelvcsaládos felosztással való szakítással tökéletesen egyetértek. Az ősgyepi (külföldiül sztyeppei) kultúrában élő közösségek nyelve spektrális lehetett. Azaz az egymáshoz közel állók nyelve szinte azonos volt, míg a távoliaké arányosan különbözött, még ha egyes szavak egyeztek is (oroszlán, szakáll, balta, sárga). A Halotti beszéd kiejtési újraértelmezése is határozottan tetszett.

DE! Egyáltalán nem egyértelmű, hogy a magyar nyelv mint olyan, uráli eredetű volna! A honvisszafoglalók beszélhettek egyfajta uráli változatot, ami még ma is tetten érhető a népnyelvben. De nem jelenti azt, hogy a honvisszafoglalók adták volna ki a teljes magyarságot, annak nyelvével egyetemben. Az MKI-n belül nincs senki, aki ilyet állítana, Pomozi úr!
Az összes említett hasonlóság a török nyelvekre (szőlő, bor, som stb.) a törökök átvétele. Nem is léteztek törökök Ázsia európai felén, amikor már réges-rég volt szőlőművelés a magyarok ősei körében. És nem sztyeppei szkítákra kell gondolni, hanem az Örményország környékiekre, anatóliaiakra és a kárpát-medenceiekre. A szőlő (szöllő) a mindent átszövésre utaló szö- gyökből ered. A bor és a forr szavaink sem a véletlen hasonlóság műve! Ilyen hasonlósági alapon a kecske szavunk is törökké van hazudva, holott a keskeny, kecses, kicsiny, kacsó (kéz) szókészlet alapján ezt csak mi tudjuk megMAGYARázni! Ezekből csak a küçük van meg a törökben. De az is a kicsi átvétele, amit az is igazol, hogy nekünk egy hasonló, "kis" szó is a birtokunkban van. No az meg a telet jelenti őnáluk.
Az óhellén τρίτος (harmadik), a szanszkrit csaturta (óhellén τέταρτος, azaz negyedik) és az ugyancsak óhellén πέμπτος (ötödik) az igazolható visszatükrözői annak, hogy a szerdát, a csütörtököt és a pénteket se a szláv nyelvekben keressük! De a galagonyát sem (gala-goné=fehér sarj). A hétfő (hepte-fi) és a kedd (ketted) vonatkozásában letagadhatatlan a magyar eredet, de a szerdáért már a szomszédba kellett mennünk kérdezősködni, hogy is nevezzük el? ÉS: ha már a csángókat szóba hozta a dzs-szerű kiejtésükkel, akkor arról se feledkezzék meg, hogy a beszédük szelyp volta hellenisztikus sajátságokat tükröz.
Tisztelt Pomozi úr! Tisztelem én a tudományát, de hallgattassék meg a témában dr. Czeglédi tanárnő is! Utalok itt a hunok kiismerhetetlen szókészletére is.
Összességében értékes műsor volt, de sok részletében szinte felháborító! Üdvözlettel.

[bjohnny]

Árpád korában alakult ki a nyelv? Árpád felnőtt kellett legyen amikor a koráról beszéllünk. Milyen nyelvet beszélt az előtt? Ki tud alkúlni egy nyelv egy ember élete folyamán? Árpád találta ki és a többiek vártak pár évet ameddig megértették miről hablatyol vagy fordítva?

[benyovszkyistvan]

"Ha valamely nyelvet meg akarnak szüntetni, ki akarják iktatni az életből, és a helyzet nem teszi lehetővé a közvetlen módszereket e cél elérésére – mint pl. beszélőinek kiirtása vagy száműzése, a nyelv betiltása, használatának korlátozása és büntetése – akkor hogyan járjanak el? Maradnak a közvetett módszerek, melyek lényege, hogy a nyelvet egyre értéktelenebbnek tüntetik föl beszélői előtt, illetve sajátosságait elhallgatják úgy, hogy ezek oktatását egyszerűen kiiktatják a tantervekből. Sőt nemcsak a tantervekből, hanem a tudományos kutatásból, a tömegtájékoztatásból és a mindennapi politikából is. El kell érni, hogy lehetőleg senki se legyen büszke arra, hogy az adott nyelven beszél, vagy ha mégis érezne effélét, rögtön szégyellje el magát érte. Az újságok, televízió stb. munkatársait lehetőleg úgy kell összeválogatni. hogy egyikőjükben se merüljön fel: anyanyelvének vannak bizonyos sajátosságai, melyek megkülönböztetik más nyelvektől, és amelyek külön vizsgálandó, tömegekben tudatosítandó értékeket képviselnek. 
A magyar nyelvvel (és valószínűleg még egy jónéhány nyelvvel) kapcsolatban ma ez a helyzet. Tehát amennyiben a magyarul beszélők korábban úgy hitték-tudták, hogy nyelvük képes és alkalmas a világegyetem teljességének képletezésére – márpedig bizonyosak vagyunk abban, hogy népmeséink, népköltészetünk, szokásjátékaink, népdalaink megalkotói így tudták – akkor fokozatosan el kell érni, hogy többé ne higyjenek ebben, s ezzel leszállítsák más, fogyasztói jellegű nyelvek szintjére. Ezt a célt sikerült elérni, és valahol ennek bizonyosan nagyon örülnek. Keserítsük meg kissé örömüket azzal a megjegyzéssel, hogy nyelvünknek ez a képessége valójában nem irtható ki, legföljebb ideig-óráig háttérbe szorítható, lappangásba kényszeríthető. (Az illetők ebbeli nemtelen törekvéseit csak részben menti – de legalább magyarázza – az a körülmény, hogy az általuk beszélt, vagy mintának tekintett nyelvek már nem alkalmasak a teljesség képletezésére, viszont sejtik, hogy a mienk alkalmas rá – még mindig, és egyre inkább. ) 
Hogy részletezzük és kézzelfoghatóvá, szemmel láthatóvá tegyük erőfeszítéseiket, föl kell ismernünk, hogy ezek a következő négy irányban vagy arcvonalon zajlanak, körülbelül II. József óta elég erőteljesen, de változó mértékben az egyes korokban és irányokban : a) a beszédhangok, b) a szókincs, c) mondattan, d) alaktan. Csak egy-egy mondattal fogom jellemezni ezek helyzetét, bár mindegyikről külön előadást lehetne tartani. A magyar beszédhangok elleni „támadás” abban áll, hogy látszólag „tisztán szaktudományos alapon” kimondták a magánhangzók és mássalhangzók egyenértékűségét, azonos jelentőségét az emberi nyelvekben, amivel sikerült elkenni azt, hogy szerves jelrendszerben kitüntetett szerepe van a mássalhangzóknak (ezt később éppen RaG szavunk magyarázatában fogjuk szemléltetni). Legnyilvánvalóbb támadás nyelvünk ellen természetesen a szókincs területén folyik, melynek veszélyéről megoszlanak a vélemények; a helyzet súlyosságát azért mutatja, hogy köztársasági elnökünk is azt tanácsolja az önkormányzati választások jelöltjeinek: „konkrét programokra koncentráló kampányt folytassanak” (júl. 11-i rádiójelentésből), amely már egy majdnem teljesen globalizált mondat. Saját szempontunkból most csak annyit jegyzünk meg, hogy az idegen szavak, a ma hozzánk beáramló angolszász nyelvi szennyáradat fokozatosan bomlasztja, leépíti a magyar szavak közötti szerves kapcsolatokat. A mondattanban kevésbé nyilvánvaló a veszély (vagy inkább nehezebb tudatosítani), pedig legalább akkora, mint a szókincs esetében. Már régebben megindultak, de most fölerősödtek a magyar mondat globalizálására irányuló erőfeszítések, amennyiben az eredeti, alapvetően mellérendelő mondatfűzést kezdi kiszorítani a jellegzetes indogermán alárendelő szerkesztés; lépten-nyomon ilyen – teljességgel magyartalan – mondatokat hallunk: „Az, amit ettől az emlékhelytől várunk, az az, hogy…” vagy „A legjobb dolog, ami a gyümölccsel történhet”, melyeket sajnos már sokan hiteles, helyes magyar mondatnak fogadnak el. Szerencsére Karácsony Sándor óta tudjuk, hogy a mondatszerkezetünk átrajzolására irányuló erőfeszítés haszontalan, mert a magyar észjárást nem lehet indogermánná tenni, viszont lehet szennyezni, piszkítani a mindennapi nyelvhasználatot."
(Dr. Végvári József nyelvész)

[medveanna]

Köszönöm a beszélgetést, sok korábbi olvasmányom kikerekedett és pontosítódott.
Gyönyörű a Halotti beszéd részlet felolvasása és döbbenetes, hogy mennyi azonos hangzó van a 60-s éveiben járó csángó ismerőseim beszédében.Még.
Városban éltem velük munkahelyen és barátkozással, és a nyelvész professzor felolvasása szinte űz, hogy elmenjek végre Pusztinába megizlelni a beszédeket, sajátos hangképzésükhöz a száj tartás és arc csontozat is hozzátartozik.
Kétlabon járó történelem, ott kellene az archeogenetikának kutatni, amíg van mit.

[childabductioninitaly]

Szóval beette magát a Sátán az MKI-be is. A fiatalember sokat beszél mellé és hantázik, de tényként szögezi le, hogy az ótörök nyelv forradalmat okozott a magyar nyelvben! Brávó!

[johny.tayl.]

Nem tudom miért egy finnugor tanszék oktatót vesznek.fel a magyarságkutató intézethez? Most új dolgokat akarnak elérni, vagy régi megkövesedett hülyeségeket fújni?

[benyovszkyistvan]

Egy magyar nyelvész miért tűzdeli tele a mondandóját (még akkor is, ha ezer sebből vérzik az) idegen szavakkal, kifejezésekkel? Elsősorban nem az ő kötelessége lenne jó példát mutatni?

[palchristiansen]

irtak egyszer valaha egy vaskos könyvet, A magyar nyelv szótára – Czuczor–Fogarasi kiadva 1862, MTA megbizásából - a nyelvész úr meg sem említi - pedig egy másik irányból elemzi anyanyelvünket

[laszloszabady]

A nyelvészek tudását azért jól jellemezte" lehet ez, lehet az, de lehet hogy egyik sem".

[Őseinkhagyatéka]

Ettől a kortól kezdve még vagy 900 évig rovás írással írtunk! Ez meg itt kutató létére nem bír átlépni a latin írásbeliségen és a finnugor kamu cunamin?

[mihalybajusz]

milyen szarul olvasta fel, nevetséges :) miközben ő is elismeri hogy latinosan írták, pl. az oduttá akkor is adotta lehetett, hiszen a latinban nincs magyar a betű; de ez az elvtárs igyekezett mentől idegenebb hangzást produkálni, hallatlan azt mondja, szakasz helyett, szokosz, de azt nem közli, hogy akkor valószínű az o-t a-nak kell kiejteni!

Elàrulok nektek egy titkot, azt se tudjàk, hogy az emberisèg honnan szàrmazik, meg azt se, hogy a nyelvek, hogy alakultak!!!🤗

[bjohnny]

Egyáltalán el lehet foglalni a hont? Mint egy üllést a buszon?! Azelőtt hontalanok voltunk?

[coconut]

Tisztelt Tanár Úr! A Halotti beszéd felolvasásához volna egy megjegyzésem. Milyen okból ejtendő az "isa" isának, így, s-sel? Tudtommal ez a "biza-(bizony)" régi megfelelője. Négyszer is előfordul ebben, mind a 4× s-sel ejtvén. Kérhetek-e indoklást? Tisztelettel.

[janosjuszku]

Ha ilyen emberek foglalkoznak a magyar nyelvvel akkor, 100 év múlva szlovákul fognak az utódaink beszélni. Ha már a magyar nyelv nem más mint ős szláv, ógörög, ótörök meg meg ki tudja milyen nyelvek keveréke. Ja, és csodával határos módon ezt a sok nyelvet milyen jól sikerült egységes, logikus szerkezetbe gyúrnia, jobban mint az eredeti nyelveknek. Sajnálom hogy ennyi évét elpazarolta ez az ember erre. Kár volt. De a tanításról jó lenne ha lemondana.

[tamasbezeredi]

Más előadásban hangzott el, de nagyon ide illik. Ez van ma.. Az Árpád-ház tagjai többféle keresztnevet használtak, de kiemelik a kutatók hogy az uralkodói dinasztia tagjai elsősorban török eredetű keresztneveket használtak. Mondják ezt úgy, hogy eközben hozzáteszik, és még ki is emelik, ilyen keresztnevekről a török népek nem tudnak, soha nem használtak, példákat a török népek között nem tudnak felmutatni, értelmezni nem tudják.

Majd erre a válaszul megkapjuk hogy még ezek után is török eredetűnek vélik, csak nehogy véletlenül bármi is belső keletkezésű legyen, vagyis magyar. Itt tart a tudomány ma..

Legalább bizonyítaná, de csak kijelenti hogy ez az és nem az.. Így megint maradunk a berögzült dogmáknál.

[zsoltfenyvesi]

Sajnálom ezt az úriembert. Neki is be van lőve néhány fixa idea a fejecskéjébe, mint pl. ótörök eredet. Elmondanám, hogy 552-ig türkök nem voltak Európában, míg preszkíta és hun őseink már a római birodalom előtt is itt éltek a Kárpát-medencében. Akkor ki adott mit a másik szájába?? Két gyógyír van az agybaj ellen. 1. Finnugor tanszék azonnali felszámolása mindenhol 2. Le kell költözni fél évre Gyimesbe, hogy igazi magyar kúltúrát szívj magadba, és nem az ótörök marhaságot.

[istvantoth]

Először tudnunk kell a genetikánk eredetét. Az garantáltan nem szorítkozik az Urál vidékére - gondolom laikusként -, hogy mi uráli nyelvűnek állítsuk magunkat. Aztán, ha azt tudjuk honnan vagyunk, hol jártunk, hogy éltünk, kikkel találkoztunk, akkor megnézhetjük, hogy ott maradt-e fönn írásbeliség, vagy valamiféle nyelvi nyom. Meg kellene nézni például, hogy mire alapozódnak a dél-amerikai, ecuadori indiánokkal való szóegyezéseink, mikor voltunk Anatólia területén, és akkor a törökök hol voltak. Ennek a nyelvi nyomozásnak a keretében meg kellene fejteni a rovásírásos emlékeket, amiből rengeteg van. Amíg nem tudjuk, mik voltak a szavaink, honnan tudjuk, mit vettünk át, és mit vettek át mások tőlünk? Azt gondolom, hogy a magyarság ősei nagyon korán egy jól szervezett, fejlett társadalomban éltek, rengeteg dologra volt szavunk, ha nem volt, alkottunk és képeztünk, nem nagyon szorultunk másokra a honfoglalás előtt sem. Ehhez képest az etimológiai kutatásban úgy fest, mintha közadakozásból állt volna össze a nyelvünk, nekünk már csak képezni és ragozni kellett.