Tamás László 75 éves születésnapi koncertje (2016-09-25)

FRED KORLA BESZÁMOLÓJA A RENDEZVÉNYRŐL:

„Az legyél, akinek látszol”

Itt lehet a titok nyitja.
Mert különben hogy is volna lehetséges, hogy vannak emberek, akik már hetvenöt éve járják az útjukat ezen a világon, és mindenütt szeretet fogadja őket?
Ünnepeltünk tegnap este. Sokan. Az ünnepeltek megtiszteltek bennünket azzal, hogy minket is meghívtak a New Orleans Club-ba. Köszönjük! Örömmel mentünk.
Tamás László hetvenöt éves. Hogy akkor miért a többes szám?
Mert ő nem egy ember, hanem kettő. Vagy egy ember kétféle alakban? Fogós, ravasz kérdés. Talán inkább az utóbbi?
Tamás László - Tamás Éva. Őket ünnepeltük tegnap. Mert az csak a sors tréfája, hogy nem egyszerre születtek. De lélekben biztosan.

Echo Beat. A zenekar, amelyik tovább viszi a nevet, s amelyet a mai napig a nagy Echo egyik alapítója, Szilvássy Zsolt vezet. Ja, és nem mellesleg basszusgitáron is játszik, karakteresen. Ők voltak a házigazdák, ők szervezték a megemlékezést.
Ők köszöntötték elsőként az ünnepeltet.
A következő mondatért engem valószínűleg megköveznek, de meg kell mondanom: mikor először hallottam őket élőben, kicsit halványnak tűntek, kicsit indiszponáltnak.
Hát tegnap aztán nem.
Egy nagyon jó válogatást állítottak össze, ahol mindenki megtalálhatta a neki tetsző stílust. Volt ott minden: Tina Turner, Shockig blue, Peggy Lee, ABBA, Spencer, Eruption. Little Richard, Elvis, minden.
Feszesen, pontosan, profi hangzással. A lányok is nagyon odatették magukat.
Nekem csudára tetszett a Gellért rock, pedig tán most találkoztam vele először. De szívem szerint való volna, ha a CBB-től is hallhatnám.

CBB. Classic Beat Band. Kedves zenekarom.
Szünet után meglepetés-fellépők következtek.
Valaki megsúgta nekik (szerintem Csákó Tamás, aki egyébként a szervezés oroszlánrészét is vállalta), hogy Laciék nagyon szeretik a Love Hurst-öt. És Barsi Gabi nagyon szépen énekli. (Ha igaz, Erzsivel nekünk énekelte először a huszonötödik évfordulónkon, büszkék is vagyunk rá.)
Szóval Gabit egész este rejtegetni kellett, merthogy meglepetés… az volt! A CBB meglepetése.
Im young….igen! És az a szerelem nem tűnik olyan fájdalmasnak, sőt. A galériáról legalább is így látszott.
Kiderült, hogy Straub Dezső családtag. Ő az Uram ne vedd el őt! c. dallal nyitott. Senki ki nem találná, kik írták. Hát a Varannai-Tamás páros.
A Straub- fiúk is eljöttek, hogy átadják ajándékukat, egy dalt: Az legyél, akinek látszol...szerintem az est mottója.
Végül Makkai Viki köszönte meg Lacinak, hogy belökdöste a só-bizniszbe. Persze nem prózában.
Illetve dehogy végül!
Lacit szólították, és ő jött is két dobverővel a kezében. Megnyugtatott bennünket, hogy énekelni nem fog, megköszönte a meglepetéseket, és megköszönte, hogy ilyen sokan szeretik őt és eljöttek velük együtt ünnepelni. És közben elcsuklott a hangja, könnyes lett a szeme. Nem csak neki.
De mennie kellett a színpadra, mert megjelent Varannai István. Így aztán az alapító atyák közül már hárman voltak: Tamás L. a doboknál, Szilvássy Zs. a basszusgitár mögött, Varannai I. a mikrofonnál. Ott volt egy negyedik alapító tag, Markó József is, de a közös zenélésben nem tudott részt venni.
Ízelítőt kaptunk a hajdani Echo-koncertek hangulatából.
Nem csak sajátokat játszottak ám, hanem Bee Gees-t, Beatles-t, Rolling Stones-t is.
Kis Bence, Egy cserép kaktusz, a majdnem elfelejtett nóta, a Várlak (pedig!), Words , Route 66….
És ízelítőt kaptunk műhelytitkokból: először mindig a szöveg született meg, és aztán az ihlette meg a zeneszerzőt, sokszor jó távol egymástól. (Nem tehetek róla: mikor szóba kerülnek ezek a szövegek - nevezzük őket nyugodtan költőieknek - mindig eszembe jut a múzsa is.)
Persze a végén az örök klasszikus, a Gondolsz-e majd rám. Együtt énekeltük, és kigyulladt sok gyertya is.
Varannai I. a végén rávett bennünket, hogy próbáljuk meg zenekar nélkül is.
Megpróbáltuk.
Volt, akinél döcögött a szöveg, de hát ők fiatal nyeretlen kétévesek voltak, nem hozzánk hasonló sokat próbált (nem vén!) csatalovak.
Varannai István azzal búcsúzott: találkozzunk öt év múlva, a nyolcvanadikon…
Találkozzunk!