Petőfi Sándor - A XIX. század költői

#tanuljvelem #SzabóKristóf #vers #verstanulás #szavalás #memoriter #PetőfiSándor #XIX.századköltői

Fejezetek
0:00 - Cím
0:03 - Első versszak
0:21 - Második versszak
0:43 - Harmadik versszak
1:08 - Negyedik versszak
1:35 - Ötödik versszak
1:56 - Hatodik versszak

Kapcsolat

Információk
- Előadó: Szabó Kristóf
- Helyszín: Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum
- Felvétel dátuma: 2024.02.15.

Szerzőről
- Név: születéskori: Petrovics Sándor; majd: Petőfi Sándor
- Született: Kiskőrös, 1823. január 1.
- Elhunyt: Fehéregyháza, 1849. július 31. - (26 évesen)
- A XIX. század költői: Pest, 1847. január

Cimkék
tanuljvelem SzabóKristóf vers verstanulás szavalás memoriter PetőfiSándor XIX.századköltői

[Tanuljvelem]

Verszöveg:
0:03
Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

0:21
Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

0:43
Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját.
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

1:08
Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

1:35
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

1:56
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.