Zabolátlan lovaim: Beteg vagyok

Donna – Serge Lamma – S. Pappa: Je suis malade
Magyar fordítás: Kollár-Klemencz László

A klip az NKA támogatásával készült.

Kollár - Klemencz László - ének
Dargay Marcell - zongora
Farkas Róbert - harmonika

A dal a Zabolátlan lovaim című lemezen jelent meg.

Szereplők: Kerekes Vica, Kollár-Klemencz László
Koncepció, rendezés, vágás - Tóth Tamás
Operatőr - Vajda Péter
Világosító - Pethő Péter
Kameratechnikus - Bíró András
Kellékes - Magyari Sándor
Archív anyagok - Magyar Nemzeti Filmintézet
Köszönet Einhorn Zsuzsának a közreműködésért (berendezés)
Köszönet Damásdi Bencének a közreműködésért (helyszín)
Utómunka: Kiss Ákos
Producer - Gáncs Andrea

Dalszöveg:
Már nem álmodok, gomolygó kék füstöt
Nincs történetem, nélküled
piszkos vagyok és csúnya vagyok és
árva vagyok egy
elhagyott helyen

Ez már nem az én életem
Ha elmész megáll, nélküled
nincs tovább,
ágyam sincs
eltaszít, mint egy
kihűlt váróterem
 
Beteg vagyok
beteg vagyok nagyon beteg
Mint mikor anyám váratlan
elment egy este
s otthagyott
Kétségbeesésemben

Beteg vagyok
halálosan vagyok beteg
Soha nem tudom mikor jössz
És mikor mégy s azt sem hová
Két éve már hogy úgy vagyok
Nem érdekel
 
Mint kőszikla, halálos bűn
Kötődöm én hozzád
Fáradt vagyok és
Kimerült vagyok hogy
mutassam boldog vagyok én
Ha nálam vagy,... minden

Éjjel iszom, minden pohár az enyém
de mindennek egyforma íze van
szeretnék mindent elfelejteni
de a reggel nem enged soha el,
meddig tart velem az élet

Beteg vagyok
beteg vagyok nagyon beteg
véremet ontom testedbe
ha ébren vagy
halott madár
vagyok ha elalszol

Beteg vagyok
halálosan vagyok beteg
dalaimtól megfosztottál
elszívtál szavaim közül
beteg szívem bőrödben
kíván eltűnni

Megöl engem ez a szerelem
magányosan távozom
A rádióm közelében,
mint egy kis gyerek
saját hangom hallgatom
ahogy énekli
 
Beteg vagyok
beteg vagyok nagyon beteg
Mint mikor anyám váratlan
elment egy este
S otthagyott
Kétségbeesésemben

Beteg vagyok
Ez minden, ami vagyok beteg
dalaimtól megfosztottál
elszívtál szavaim közül
beteg szívem
barrikádok veszik körül
beteg vagyok
Csak ennyit
hallj meg,
nagyon beteg.

[MsBabyBabyBabyBaby]

Pieces like this make me believe in beauty all over again, in such a way as if I had never properly realized its existence before. Thank you so much.

[viktorjuhasz]

Imádom Kollár-Klemencz Lászlót, de azért jobb lett volna ha Kerekes Vica vetkőzik le. )

[mefighter]

Már nem álmodok, gomolygó kék füstöt
Nincs történetem, nélküled
piszkos vagyok és csúnya vagyok és
árva vagyok egy
elhagyott helyen

Ez már nem az én életem
Ha elmész megáll, nélküled
nincs tovább,
ágyam sincs
eltaszít, mint egy
kihűlt váróterem

Beteg vagyok
beteg vagyok nagyon beteg
Mint mikor anyám váratlan
elment egy este
s otthagyott
Kétségbeesésemben

Beteg vagyok
halálosan vagyok beteg
Soha nem tudom mikor jössz
És mikor mégy s azt sem hová
Két éve már hogy úgy vagyok
Nem érdekel

Mint kőszikla, halálos bűn
Kötődöm én hozzád
Fáradt vagyok és
Kimerült vagyok hogy
mutassam boldog vagyok én
Ha nálam vagy, ... minden

Éjjel iszom, minden pohár az enyém
de mindennek egyforma íze van
szeretnék mindent elfelejteni
de a reggel nem enged soha el,
meddig tart velem az élet

Beteg vagyok
beteg vagyok nagyon beteg
véremet ontom testedbe
ha ébren vagy
halott madár
vagyok ha elalszol

Beteg vagyok
halálosan vagyok beteg
dalaimtól megfosztottál
elszívtál szavaim közül
beteg szívem bőrödben
kíván eltűnni

Megöl engem ez a szerelem
magányosan távozom
A rádióm közelében,
mint egy kis gyerek
saját hangom hallgatom
ahogy énekli

Beteg vagyok
beteg vagyok nagyon beteg
Mint mikor anyám váratlan
elment egy este
S otthagyott
Kétségbeesésemben

Beteg vagyok
Ez minden, ami vagyok beteg
dalaimtól megfosztottál
elszívtál szavaim közül
beteg szívem
barrikádok veszik körül
beteg vagyok
Csak ennyit
hallj meg,
nagyon beteg.

[barnaszofi]

Ez (is) igazán elképesztő, köszönjük Muvesz úr! Viszockij minden bizonnyal megborzongana sírjában, ezt hallván.

[gergelyviktoria]

Csontvelőig hatol. Masterpiece, a videó is. Köszönjük szépen!

[carlkiszely]

"A hold hidegen
sütött s ahogy kékes testedhez értem,
azt gondoltam: talán még ezt sem értem,
s oly messze vagy tőlem és oly idegen.
Aztán hűs ajkad búcsúzón hajolt
fölém s a fákon túl az égi bolt
szélén pirosan megrepedt a hajnal..."

Faludy György