Adventi mesék - December 1.

Az Elveszett Csillag Kalandja
Egy hideg, csillagos decemberi éjszakán egy kis falu határában, ahol a házak tetejét hó takarta, történt valami különleges. Hanna, egy hatéves, huncut kislány épp a jégvirágokat nézegette a hálószobája ablakán, amikor hirtelen egy fényes csillag lecsúszott az égről, és beleesett a kertjük végében álló nagy fenyőfa ágai közé....
Hanna felkiáltott: „Anya, apa! Egy csillag esett le az égről!” A szülei először mosolyogtak, mert azt hitték, a kislány csak a képzeletével játszik, de amikor kimentek megnézni, látták, hogy tényleg valami fénylik a fán.
Ahogy közelebb mentek, a csillag halk, apró hangon megszólalt: „Segítsetek, vissza kell jutnom az égboltra, hogy az összes kisgyerek láthassa a karácsonyi csodákat!”
Hanna szeme csillogott az izgalomtól. „Ne félj, segítünk neked!” – mondta, és apró kesztyűs kezecskéjével megsimogatta a csillagot. A család nekilátott, hogy egy különleges létrát építsenek. A létra minden foka egy-egy ünnepi dalrészlettel volt díszítve, amit együtt énekeltek, miközben a csillag egyre feljebb emelkedett.
Végül a csillag hálásan felragyogott, és mielőtt visszatért volna a helyére az égen, aranyport hintett le, amitől Hanna és családja körül minden ragyogni kezdett.
„Ez volt a karácsony első csodája” – suttogta Hanna, miközben a csillag feljebb és feljebb emelkedett, újra a többi közé, ahol fényesen ragyogott az égen, reményt adva minden kisgyereknek.