filmov
tv
Hogyan vezet Isten? – Jézus Krisztus akarata – 2021. 06. 10.

Показать описание
Szerző: Bodó Dániel
Felolvassa: Kolozs Nagy János
Alapige: János 17,24
„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ kezdete előtt.”
Ebben az igeszakaszban Jézus imádságát olvashatjuk. Amikor ezt olvasom, igyekszem elképzelni, milyen lehet az Ő kapcsolatuk – harmonikus, kiegyensúlyozott, örökkévaló, békességgel teli. Így vázolom fel magamnak a „hátteret” magához a beszélgetéshez. Erre hívom most a testvéreket is.
Miután feltérképeztük, milyen kapcsolatban van a két fél, vegyük magát a kérést, amit Jézus megfogalmaz Isten felé. Azt kéri, hadd legyünk mi, a megmenekült hívek, akik Istenhez tartozunk, mindig ott, ahol Ő is – azért, „hogy lássák az Ő dicsőségét”.
Úgy beszélek erről, mintha rólunk szólna ez az ige, nem pedig az abban az időben élő tanítványokról. Márpedig nehéz nem úgy értelmezni az elhangzottakat, mintha valóban Péterről és a többiekről lenne szó. De azért csak játsszunk el a gondolattal, mit is kíván nekünk, XXI. századi embereknek az Úr Jézus! Hát nem ugyanazt, amit az első keresztyéneknek? Nem megígérte nekünk is – velük együtt persze –, hogy velünk lesz minden nap, a világ végezetéig? Hisszük-e, hogy velünk van – a Lélek vezetésének megnyilvánulásaival – a szerető Krisztus Urunk, aki az életünket elkérte?
Elmélkedjünk ezen ma reggel, amikor csendességben elkezdjük a napot! Azt szeretné Jézus, hogy közel legyünk hozzá. Nem változott ez semmit azóta, hogy felment a mennybe, „hogy helyet készítsen nekünk”. Igazán magunkra vehetjük ezt, és – bár felszólítást az igében nem találunk – engedelmeskedhetünk neki azzal, hogy közel megyünk Krisztushoz: imádságban, csendességben. Azzal, hogy figyelünk rá. Azzal, hogy hallgatunk rá. Tegyük ezt ma reggel is! Ne fáradjunk meg a hozzá való könyörgésekben. Ő odafent van, és mégis fogja a kezünket. Nem ereszti el, amíg meg nem látjuk Őt színről színre. Emlékezzünk erre ma reggel, és adjunk érte hálát!
Felolvassa: Kolozs Nagy János
Alapige: János 17,24
„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ kezdete előtt.”
Ebben az igeszakaszban Jézus imádságát olvashatjuk. Amikor ezt olvasom, igyekszem elképzelni, milyen lehet az Ő kapcsolatuk – harmonikus, kiegyensúlyozott, örökkévaló, békességgel teli. Így vázolom fel magamnak a „hátteret” magához a beszélgetéshez. Erre hívom most a testvéreket is.
Miután feltérképeztük, milyen kapcsolatban van a két fél, vegyük magát a kérést, amit Jézus megfogalmaz Isten felé. Azt kéri, hadd legyünk mi, a megmenekült hívek, akik Istenhez tartozunk, mindig ott, ahol Ő is – azért, „hogy lássák az Ő dicsőségét”.
Úgy beszélek erről, mintha rólunk szólna ez az ige, nem pedig az abban az időben élő tanítványokról. Márpedig nehéz nem úgy értelmezni az elhangzottakat, mintha valóban Péterről és a többiekről lenne szó. De azért csak játsszunk el a gondolattal, mit is kíván nekünk, XXI. századi embereknek az Úr Jézus! Hát nem ugyanazt, amit az első keresztyéneknek? Nem megígérte nekünk is – velük együtt persze –, hogy velünk lesz minden nap, a világ végezetéig? Hisszük-e, hogy velünk van – a Lélek vezetésének megnyilvánulásaival – a szerető Krisztus Urunk, aki az életünket elkérte?
Elmélkedjünk ezen ma reggel, amikor csendességben elkezdjük a napot! Azt szeretné Jézus, hogy közel legyünk hozzá. Nem változott ez semmit azóta, hogy felment a mennybe, „hogy helyet készítsen nekünk”. Igazán magunkra vehetjük ezt, és – bár felszólítást az igében nem találunk – engedelmeskedhetünk neki azzal, hogy közel megyünk Krisztushoz: imádságban, csendességben. Azzal, hogy figyelünk rá. Azzal, hogy hallgatunk rá. Tegyük ezt ma reggel is! Ne fáradjunk meg a hozzá való könyörgésekben. Ő odafent van, és mégis fogja a kezünket. Nem ereszti el, amíg meg nem látjuk Őt színről színre. Emlékezzünk erre ma reggel, és adjunk érte hálát!