Ted Wilson üzenete a legnagyobb találkozásról

Vettél-e már részt valamilyen találkozón – családi, osztály- vagy gyülekezeti találkozón? A találkozók nagyszerű alkalmak a visszaemlékezésre és a viszontlátásra a barátok és családtagok számára, és megismerkedni új személyekkel.
Habár a földi találkozók is csodálatosak lehetnek, beszéljünk most egy másik fajta találkozóról, amely felkészíthet minden találkozók legnagyobbikára – amikor Jézus értünk jön, hogy hazavigyen!
Miután megteremtette Ádámot és Évát, Isten megáldotta és megszentelte a hetenkénti találkozót Ő vele, a hetedik napot, a szent szombatot, amelynek emlékeztetnie kellett Ádámot, Évát és mindannyiunkat az Ő szeretetére, teremtő hatalmára és tekintélyére a világegyetem és az mi életünk felett. Mózes 1. könyve 2:2,3 verse ezt mondja:
„Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.” (1Móz 2:2,3)
Semmi sem lehet drágább az örökkévaló evangéliumnál, amely nem más, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek megváltási terve. Jézus, az Isten Fia önként eljött a világba, hogy megváltson bennünket. Ő volt az első, aki elmondta: „Elmegyek!”
Jézus megfizette az árat és betöltötte a törvényt, mivel tökéletes életet élt. Meghalt és feltámadt, jelenleg pedig Főpapként közbenjár a mennyei Szentélyben.
Ő azonban nem csupán közbenjár érettünk a mennyben, hanem szeretne mindegyikünkkel személyesen is találkozni. Létfontosságú, hogy Istennel naponta kapcsolatba lépjünk bibliatanulmányozás és imádság által, hogy megértsük mindazokat a furcsa dolgokat, amelyek manapság a világban történnek. Tudnunk kell, hogy honnan származunk, miért vagyunk itten és merre tartunk. Naponta szükségünk van a megújulásra és a reformra a vele való közösség révén.
Az egyik megható találkozás a Bibliában különleges jelentőséggel bír számunkra. Lk 15:11–14 verseiben olvassuk: „Egy embernek vala két fia; és monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont. Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.” (Lk 15:11–14)
Eldöntötte, hogy hazatér, és elmondja atyjának, hogy nem méltó az ő fia lenni, de hadd lehessen a szolgája. A 20. vers leírja a fantasztikus találkozót: „És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve…” (Lk 15:20)
Atyja sohasem adta fel a várakozást. Naponta a látóhatárt kémlelte, hátha drága fia mégis hazatér. Isten is naponta kémleli az utat, hátha megkeressük Őt, hogy naponta és hetente találkozzunk vele. Isten sosem mond le rólunk.
A 20. vers megható jelenettel zárul. Az Atya
„oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.” (Lk 15:20)
Megtörtént a megható találkozás, amelyre az atya régóta készült. Mennyei Atyánk mindig kész visszafogadni gyermekeit.
Jézus Jelenések 3:17–20 verseiben ma is szól hozzánk:
„Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” (Jel 3:17–20)
Isten soha nem tör ránk – vár, hív és készül a találkozásra. Kopog a szívünk ajtaján, és vágyik a találkozásra, de nem töri ránk az ajtót. Ő a gyöngéd szeretet Istene. A Krisztus példázatai című könyvben ezt olvassuk: „Ne hallgass az ellenség szavára, aki azt sugallja, hogy maradj távol Krisztustól, amíg nem javulsz meg… Ha addig vársz, akkor soha nem indulsz el… Kelj fel, és menj el Atyádhoz! Mikor még messze vagy, eléd megy. Ha bűneidet bánva csak egy lépést is teszel felé, sietve zár karába, mert végtelenül szeret. […] Nincs egyetlen ima – ha dadogva hangzik is –, nincs egyetlen könnycsepp – ha titkon hull is –, nincs egyetlen őszinte vágy Isten után – ha gyenge is –, amellyel Isten Lelke ne azonosulna.” (E. G. White: Krisztus példázatai, 205,206. old. ered.)
Barátom, előtted a nagy találkozás… Jézus második visszajövetele. Hiszem teljes szívemből, hogy Jézus hamarosan visszatér! Készen vagy-e? Megnyitottad-e szíved ajtaját, és befogadtad Jézust? Ha nem, kérlek, tedd meg most.