THcrew - Székely népmese

Az Elveszett trekkek a csapat ötéves fennállása során készült, de semmilyen formában ki nem
adott demók gyűjteménye. Vannak benne felvételek az elkezdett szólólemezekről, amelyek félbemaradtak, de ugyanúgy eleve közösen készített trackek is. Mivel a csapat semmilyen formában vagy csatornán nem kommunikálta, hogy abbahagyja a közös zenélést, ezzel a „dalcsokorral” szeretné pótolni ezt a mulasztást. Nyersen és őszintén.

bandcamp:
hamarosan...
Spotify: hamarosan...
minden más: hamarosan...

szöveg: Tefh
zene: matte.
felvétel/keverés: matte.
borító: Psofy, Tefh

szöveg:
Népmesébe illő a történetem, tesó.
Már egy páran vágják, hogy ez így forró, mint a rezsó. (Ó...)
Elkezdődött egyszer, hol volt, hol nem volt.
Hány körül? Azt hiszem, ez most pont nem szempont.
Legyen elég annyi, hogy az Üveghegyek lábánál
egy gyermek született, aki nagyobb volt egy bálnánál.
De komolyan, testvérem, akkora voltam,
hogy csak ettem, meg aludtam, meg ettem, meg aludtam...
Aztán elszállt, szépen lassan rendbe állt a kiló.
A tarthatatlan magaviselet lett azzá, mi kilóg,
mert annak ellenére, hogy már óvodában vágtam
a tananyagot, mégis mindenhonnan kimásztam,
meg mindent összetörtem. Szó szerint.
Sosem cselekedtem a szó szerint.
Kallódtam, volt egy kis Stronghold meg Akon,
de még nem ismertem akkor, bennem mi van takarékon.
Menjünk tovább. Most kezdődik minden.
Tizennégy vagy -ötként már megismerkedtem a hittel:
a Hip-Hop akkor szólított meg, és azóta követem.
S eddig én vittem a hírét, már ő lett a követem.
Bele se gondoljunk, hogy még mennyi minden volt azóta,
habár még mindig nem igazán csábít a vodkaszóda.

Itt járunk a völgyekben a kerekerdő közepén.
Heninek a kecskéjét elvitte a medve.
De ott tartunk tehát, hogy megleltem a tanárt
meg az első szerelmet is. Na, hát
az nem jött be, de mellettem volt más,
aki legjobb barátból avanzsált örök lelkitárs.
A legszebb évek jöttek, meg a parázsló fák,
a snowboardozás közbeni elvarázsló táj,
egy új világ: a havak meg a hegyek birodalma.
A BMX meg betonra lett csak kiagyalva,
ami nem ugyanaz. Na meg ha társaság sincs, vége.
Szomorúan, de elengedtem, néha gurulok mostanában,
viszont mikor felnézek a hófelhős égre,
nem érdekel a Messenger, a Neptun, se a postaláda.
Eljött az a döntés is, hogy elindulok az úton,
és már három éve haladok, és teljesen jól bírom,
sőt, szeretem. "It really means Zion to me."
A boldogság az aggodalmat agyonüti.
Ez volt az a helyzet, mit az oszim nem értett meg.
Sajnálom, mert így neki csak egyre nehezebb lett,
de vége lett már annak is, kezdődött az egyetem.
Azóta a hip-hopot teljes gőzzel veretem.
Egy szobastúdiónk van, azaz egy mikrofon,
egy laptop, egy hangfal, bőven elég okom
tehát, hogy az életemmel elégedett legyek.
Viszont Budapesten nincsenek hegyek...


(C) Brave Rabbit 2019