filmov
tv
Papp Imre Mityó & Szigeti Edit - Félek (Gemini együttes 1979 -1981)

Показать описание
„– Melyik dalra gondolsz Mityó? – meglepte a lányt a hangulatváltás, hamar
felfigyelt rájuk, s kereste az okát. A múlt? Az anya-apa seb nyoma Mityó ötéves
korától… A lényeges korkülönbség köztük? Livi egyetem előtt állt ... Mityó a
harmincadik születésnapja felé araszolt.
" Mit szeretnél Mityó? Mondd, mondd szerelmem, gyerünk, itt vagyok, nincs
okod félni! Segíts meg Uram, nehéz a bizonytalanság..." – vívódott Lívia
némán.
– A dal címe "Félek", új szerzemény. A „Tessék választani!” zenei versenyre
készülünk az új Geminivel … Ez a dal mélyen a lelkemből fakad. Rólam szól
Kicsilány ...
Mintha magamról énekelnék. Tudom, minden dalomban benne van a lelkem…
Most erre gondolok, erre a dalra és arra, hogy egyszer nélkülem mégy tovább...
Ettől is félek...
- Mityó, semmit nem értek! Itt vagyok veled és nem is tervezem, hogy életem
szerelmét magára hagyjam - Livi a limonádéba kortyolt. Megrémült. Hatalmas
szeretettel, megértéssel követte Mityó hangulatváltozásait szerelmük utolsó
évében is…
A férfi hitt abban, hogy fiatal szerelmétől, mint egy égi áldás, új esélyt kapott
sikeres, de kusza életében, megszabadulva a tévutaktól ....
- Várj Kicsilány, eléneklem, akkor megérted... - Mityó a Mama zongorájához ült.
Livi tekintetét fürkészte mélyen, hosszan. Szomorú volt. Rémület ült szépséges
arcán. Ilyenkor csöndesebb volt és érzékenyebb ...
Livi ölelése, érintése, közelsége, szavai mindig gyógyír volt a lelkének is ...
- "Félek, hogy az évek ellopják mindazt, amit érzek / Erőt és tisztaságot, hitet és
barátságot, szót, igaz szót / Félek, hogy az évek ellopják minden kincsemet /
Hűséget, barátságot, szerelmet, édes álmot, szót, igaz szót / Jöjj, gyere segíts
engem, ölelj úgy, hogy elfelejtsem, / szólj, és hazudd azt, hogy szép lesz.... /
Félek, hogy az évek arcomra ráncot festenek.../ Lehetsz a bölcsek bölcse,
magányos csendes földbe érsz/ Jöjj gyere segíts engem, ölelj úgy, hogy
elfelejtsem…" - szólt csöndesen a bús, bánatos, szinte segítségért kiáltó dal,
miközben Mityó egyre csak Livit figyelte...
– Ez miért jutott eszedbe? – kérdezte riadtan a lány, s szerelme ölébe fészkelte
magát... – Miért mennék bárhová nélküled Mityó? Miért félsz Szerelmem? S
minek kellene azt hazudnom, hogy „szép lesz”? Gyönyörű minden, Mityó.
Behunyom a szemem, és téged látlak. Kinyitom a szemem, akkor is téged
látlak. Ha máshol vagy, akkor is téged látlak....
Hallom a hangodat, érzem az illatodat, az érintésedet... A sejtjeimbe fészkelted
magad nagy kölyök... Figyelek Rád, nem engedem el a kezed soha....
Mityó megfogta a lány kezét, s csak annyit mondott kissé bánatosan:
– Lehet, magamtól félek, Livi, emiatt téged féltelek. Kérlek, most semmi mást
ne kérdezz. Maradj velem mindig! Igen, azt hiszem, magamtól félek.... Nem
tudok mit kezdeni ezzel az őrült érzéssel... Szorongok, és titkolom a világ elől...,
de előtted nem kell másnak lennem, csodás ajándék ez...
Jobban ismersz, mint bárki más..., de mondd, mi lesz, ha eleged lesz a
félelmeimből, a hallgatásaimból, a kétségeimből, a túlzott féltésemből …?
Szeretlek Livi, jobban, mint valaha bárki mást, mégis bolond vagyok néha…. Ne
aggódj kérlek…! Igazad van, most minden szép… Bátorságot, hitet adsz
nekem, ilyenkor nem is érzem „öregembernek” magam melletted … -
megnyugodva szorosan magához ölelte a lányt, a legszebb röpülésig…”
B. Hajnal Lívia: „Néked csak egy idegen…”
Életrajzi regény Papp Imre Mityó Emlékére (Gemini)
1951.05.31- 2021. 03.16.
Szerzői jogi védelem alatt álló írás.
Tilos másolni, megosztani!
felfigyelt rájuk, s kereste az okát. A múlt? Az anya-apa seb nyoma Mityó ötéves
korától… A lényeges korkülönbség köztük? Livi egyetem előtt állt ... Mityó a
harmincadik születésnapja felé araszolt.
" Mit szeretnél Mityó? Mondd, mondd szerelmem, gyerünk, itt vagyok, nincs
okod félni! Segíts meg Uram, nehéz a bizonytalanság..." – vívódott Lívia
némán.
– A dal címe "Félek", új szerzemény. A „Tessék választani!” zenei versenyre
készülünk az új Geminivel … Ez a dal mélyen a lelkemből fakad. Rólam szól
Kicsilány ...
Mintha magamról énekelnék. Tudom, minden dalomban benne van a lelkem…
Most erre gondolok, erre a dalra és arra, hogy egyszer nélkülem mégy tovább...
Ettől is félek...
- Mityó, semmit nem értek! Itt vagyok veled és nem is tervezem, hogy életem
szerelmét magára hagyjam - Livi a limonádéba kortyolt. Megrémült. Hatalmas
szeretettel, megértéssel követte Mityó hangulatváltozásait szerelmük utolsó
évében is…
A férfi hitt abban, hogy fiatal szerelmétől, mint egy égi áldás, új esélyt kapott
sikeres, de kusza életében, megszabadulva a tévutaktól ....
- Várj Kicsilány, eléneklem, akkor megérted... - Mityó a Mama zongorájához ült.
Livi tekintetét fürkészte mélyen, hosszan. Szomorú volt. Rémület ült szépséges
arcán. Ilyenkor csöndesebb volt és érzékenyebb ...
Livi ölelése, érintése, közelsége, szavai mindig gyógyír volt a lelkének is ...
- "Félek, hogy az évek ellopják mindazt, amit érzek / Erőt és tisztaságot, hitet és
barátságot, szót, igaz szót / Félek, hogy az évek ellopják minden kincsemet /
Hűséget, barátságot, szerelmet, édes álmot, szót, igaz szót / Jöjj, gyere segíts
engem, ölelj úgy, hogy elfelejtsem, / szólj, és hazudd azt, hogy szép lesz.... /
Félek, hogy az évek arcomra ráncot festenek.../ Lehetsz a bölcsek bölcse,
magányos csendes földbe érsz/ Jöjj gyere segíts engem, ölelj úgy, hogy
elfelejtsem…" - szólt csöndesen a bús, bánatos, szinte segítségért kiáltó dal,
miközben Mityó egyre csak Livit figyelte...
– Ez miért jutott eszedbe? – kérdezte riadtan a lány, s szerelme ölébe fészkelte
magát... – Miért mennék bárhová nélküled Mityó? Miért félsz Szerelmem? S
minek kellene azt hazudnom, hogy „szép lesz”? Gyönyörű minden, Mityó.
Behunyom a szemem, és téged látlak. Kinyitom a szemem, akkor is téged
látlak. Ha máshol vagy, akkor is téged látlak....
Hallom a hangodat, érzem az illatodat, az érintésedet... A sejtjeimbe fészkelted
magad nagy kölyök... Figyelek Rád, nem engedem el a kezed soha....
Mityó megfogta a lány kezét, s csak annyit mondott kissé bánatosan:
– Lehet, magamtól félek, Livi, emiatt téged féltelek. Kérlek, most semmi mást
ne kérdezz. Maradj velem mindig! Igen, azt hiszem, magamtól félek.... Nem
tudok mit kezdeni ezzel az őrült érzéssel... Szorongok, és titkolom a világ elől...,
de előtted nem kell másnak lennem, csodás ajándék ez...
Jobban ismersz, mint bárki más..., de mondd, mi lesz, ha eleged lesz a
félelmeimből, a hallgatásaimból, a kétségeimből, a túlzott féltésemből …?
Szeretlek Livi, jobban, mint valaha bárki mást, mégis bolond vagyok néha…. Ne
aggódj kérlek…! Igazad van, most minden szép… Bátorságot, hitet adsz
nekem, ilyenkor nem is érzem „öregembernek” magam melletted … -
megnyugodva szorosan magához ölelte a lányt, a legszebb röpülésig…”
B. Hajnal Lívia: „Néked csak egy idegen…”
Életrajzi regény Papp Imre Mityó Emlékére (Gemini)
1951.05.31- 2021. 03.16.
Szerzői jogi védelem alatt álló írás.
Tilos másolni, megosztani!
Комментарии