Glossza 40.: Tollas-e a dinoszaurusz háta? A paleontológia és a filozófia találkozása

Az 1990-es években a Jurassic Park-franchise-nak köszönhetően berobbant a dinoszaurusz-őrület, amely jelentősen meghatározta a dinoszauruszokról kialakult általános képet: a filmek hatására az őslényeket hatalmas és hüllőszerű állatokként képzeltük el. Azóta ezt a tévhitet a kutatási eredmények már megcáfolták, és a köztudatban is elterjedt, hogy a dinoszauruszok sokkal közelebb állnak a madarakhoz, semmint a hüllőkhöz. Azonban, ha meg szeretnénk tudni, hogy pontosan hogyan is néztek ki ezek az állatok, milyen flóra és fauna volt az őskorban, hogyan és miként változott az élet a különböző földtörténeti korszakokban, komplex tudományos, tudománytörténeti és tudományfilozófiai kérdésekkel találjuk szembe magunkat, hiszen olyan tudás nyomába eredünk, amely megelőzi a kollektív emberi emlékezetet.

A Glossza 40. adásában a múlt nyomába eredtek a szerkesztők Bárdos Dániellel, aki a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék adjunktusa és az MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoport munkatársa, kutatási területe a biológia filozófiája, paleontológia filozófiája és története, továbbá Ősi Attila paleontológussal, geológussal, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet oktatójával, a Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció munkatársával, aki a bakonyi dinoszaurusz-lelőhely egyik felfedezője, a lelőhely kutatásának vezetője.